Értünk jöttek a csillaggyermekek I.

Veres Krisztával, a Fényudvar Spirituális és Természetgyógyász Központ munkatársával beszélgettünk a csillaggyermekekről.

- Kik az indigó-, a kristály- és a csillaggyermekek?

- Mind az indigók, mind a kristálygyermekek csillaggyermekek. Az első indigók a 60-as évek végén, a 70-es évek elején kezdtek leszületni ide a Földre. Őket korai indigóknak nevezzük. Talán még nem teljesen indigók, de erőteljes indigó-tulajdonságokat hordoznak. A 80-as években kezdtek az indigógyermekek nagyobb számban megszületni. Ők úttörők, akiknek az volt a feladatuk, hogy „átverekedjék” az emberek tudatosságában szükségessé váló változásokat. Hiperaktívnak, viselkedési zavarosoknak titulálják őket. Ez a viselkedés azonban csak reakció arra, hogy nem értik meg őket. Problémaként tekintünk rájuk, holott valójában mi magunk, a világunk, a megszokott viselkedési formáink problémásak. Mi a kialakult társadalmi keretek közé próbálunk beilleszkedni, az indigók pedig valami mást próbálnak nekünk megmutatni. Jó példa erre, hogy ők nem tudják elviselni a hazugságot, mi viszont sokszor nem azt mondjuk vagy tesszük, amit valójában gondolunk.

Az indigóknak az volt a feladatuk, hogy keresztülverekedjék magunkat a „bozóton”. A kristálygyermekek finomabbak. Ők azért jönnek, hogy a szeretetet tanítsák nekünk. Az indigók is tanítanak a szeretetre, csak erőteljesebb eszközökkel. Ezt a feminizmus korai szakaszához lehetne hasonlítani. Akkor kellett kiverekedni azokat az eredményeket, amelyekre később már finomabb eszközökkel lehetett építkezni. Sokak szerint Jézus volt az első kristálytudatossággal rendelkező ember, aki a szeretet vallását hozta el. Más kérdés, hogy aztán az egyházak milyen irányba terelték ezt.
A kristálygyermekek későn kezdenek el beszélni. Korai életszakaszukban, a szűk családi körben elsősorban intuícióval, telepatikus úton kommunikálnak. Akkor kezdenek el inkább beszélni, amikor már több emberrel érintkeznek.

- Milyenek azok a korai időszakban született indigójellegű emberek, akik ma már felnőttek?

- Nehezen kezelhetők, nem tudják elfogadni a dolgokat ésszerű indokok nélkül. Kicsit különc emberek, akik kilógnak a többiek közül. Jellemző a meglehetősen fejlett igazságérzet is. Persze az igazsághoz való viszony időközben változik, a tudatosság fejlődésével párhuzamosan. Hiszen abszolút igazság nem létezik, mindenki a saját igazságát éli és ezt tisztelni kell.

Egy kiváló asztrológus mondta, hogy amikor a sötétben meggyújtanak egy gyertyát, hirtelen fény gyullad, és ez radikális. Az említett változásoknak is radikálisaknak kell lenniük ahhoz, hogy az emberek észbe kapjanak, és felfigyeljenek, hogy ami történik, amellett nem lehet csak úgy elmenni.

- Az indigógyermekek célja, hogy az emberek tudatát átformálják, és változást idézzenek elő a világ menetében. Konkrétan milyen változások szükségességéről van szó?

- Alapvetően arról van szó, hogy hogyan viszonyulunk saját magunkhoz, a körülöttünk élő emberekhez, a Földhöz. Fokozatosan elszakadtunk a természettől, tönkretettük a környezetünket, és ugyanezt műveltük a kapcsolatainkkal is. Szinte nem volt olyan hosszabb időszak a történelemben, ami háború és erőszak nélküli lett volna. Akkor sem jobb a helyzet, ha a szűkebb környezetünkben nézünk szét, hogy hogyan intézzük el a konfliktusainkat, milyen sebeket okozunk másoknak és önmagunknak is.

Azt gondoljuk, hogy a fizikai testünkön kívül nincs semmi. Ezért van az, hogy a betegségeket antibiotikumokkal kezeljük, holott a megbetegedések mélyebb üzeneteket hordoznak. Arra hívják fel a figyelmet, hogy valami nincs a helyén az életünkben, a lelkünkben.
Nem vitás, hogy változtatni kell a túlélés érdekében. A körülöttünk tapasztalható jelekből egyértelmű, hogy sokáig nem mehet így tovább. Én a cunamit, a nyári esőzéseket és árvizeket úgy éltem meg, hogy elindult egy tisztulási folyamat. A Föld elkezdte lemosni magáról a sok szennyet.

- Ha azt a 20-30 évet vizsgáljuk, amióta az indigógyermekek megjelentek a Földön, nem úgy tűnik, hogy javulna a helyzet…

- Ez lassú folyamat. Ötezer évet nem lehet hirtelen átírni. Az is probléma, hogy általában másoktól várjuk a javulást, holott a változtatást először magunkon kell kezdeni. Ha erre sok ember lesz hajlandó, akkor válnak érzékelhetővé a világméretű változások. Bár szerintem már most is tapasztalhatók biztató jelek. Például az iraki háború kapcsán több ország mondott nemet, így a konfliktus nem szélesedett ki.

- Az indigó- és kristálygyermekek saját személyiségükkel mutatnak példát, hogy lám, így is lehet…

- Igen. A velük kapcsolatba kerülő embereket ráébresztik, hogy a régi viselkedési és kommunikációs formák nem működnek, találni kell helyettük valami újat. Az iskolarendszer azonban sajnos nem tud mit kezdeni ezekkel a gyerekekkel, akik nem képesek beilleszkedni a kialakult és megszokott sémába. Az ő mottójuk, hogy „az vagyok, aki vagyok”. Valójában mindenkinek ezt kellene megtanulni: hogy értékesek vagyunk önmagunk miatt, és nem a külső elvárásoknak kell megfelelni. Befelé, a szívünkbe kell figyelni, mert ott vannak az igazi válaszok.