Házasság, válás, szülés vagy gyilkosság?

Ha a férjnek a gondolatai mindig a munkán járnak, akkor nehéz dolga lesz az asszonykának, de nem lehetetlen. Azt az időt kell megragadnod, amikor épp nem a melóra gondol. Néha gondolom kirándultok, vagy valahogy kikapcsolódtok. Ilyenkor lazán vond be a gyerek várás örömébe. Ne a gondokat, feladatokat sorold, hanem érzésekröl beszélj. Ezzel szerintem olyan pluszt tudsz adni a férjednek amiért tuti hálás lesz idővel. De ne legyenek szigorú elvárásaid, mert ha ezt érzi, lehet hogy inkább megy dolgozni. Lényeg hogy örüljetek együtt amikor csak lehet! Sok boldogságot együtt!
u.i: ha meg egy önző seggfej aki veled nem törödik akkor ne gondolkodj, hagyd ott.

Ja és az is jó hogy most jön a baba. Mindenképpen meg kell tartania. Bence biztos nagyon fog örülni és a kapcsolatotoknak is jót tesz!

Éva azt írta, hogy a szenvedély már kimúlt, de még barátok. Szerintem biztos meglehet még menteni a házasságukat. Ültesse le és mondja meg neki, hogy ez neki nem megy, neki több szenvedély kell és több törődés. Megpróbálhatná újra éleszteni a kapcsolatukat és szenvedélyt csempészni a mindennapjaikba ( bocsánat, hogy így mondom de az ágyba is csempészhetne egy jó adaggal és a megfelelő módszerekkel). Ha az elején Bence tényleg szerette Évát, akkor biztos beválna.

Kedves Éva!
Most írhatnám, hogy ez a te életed, a te döntésed, neked kell tudnod..., de gondolom azért írtál, hogy elolvasd mások véleményét.
Én már túl vagyok mindenen.
Vetélés, abortusz, rossz kapcsolatok, elmúlt szerelem, kihűlt házasság, öngyilkossági kísérletek...
Nem valószínű, hogy meg tudnál bocsájtani magadnak, ha elvetetnéd a gyermeked! És az sem valószínű, hogy (bár talán most idegesítőnek tűnik a "hidegvére" a férjednek) jobb apát találnál a gyermekednek, vagy jobb férjet. Egyrészt meg kell tanulnod szeretned a másik pozitív értékeit, senki sem tökéletes, másrészt próbáld néha a férjed szemszögéből nézni magad: te vagy minden férfi álma?! (én nem vagyok az). Az életet igenis túlélni kell tudni és néha élvezni, ha van mit. Speciel, ha anya leszel, rengeteg közös gyönyörű pillanatotok lesz. De előre szólok, az anyaság sem csak élvezet! Ha meg azokból a történetekből indulsz ki, amiket szerteszét írogatnak a beteljesült boldogságukról és tökéletes életükről az emberek: na ja, az éppen akkor volt, aztán azóta nekik is elmúlt!!! Mellesleg általában a fele sem igaz: az emberek vagy sikereikkel, vagy nyomorúságukkal szoktak "dicsekedni"!
Elnézést, ha túl sokat írtam. Sok sikert: egy átlagos házasságban élő 2 gyermekes anya

én csak szeretném tudni hogy dontott éva?hogyan alakult az élete?

szerintem ezt a kisbabát egy isteni jelnek kell tekintened,mert nem véletlen hogy most fogant.addig míg nem pakolsz gondolkodás nélkül van esélye egy kapcsolatnak.ha már nem lesz azt érezni fogod.hidd el akkor minden kétely nélkül fogod elhagyni partnered.hallgass a megérzéseidre de bárhogy is alakul magadba sose kételkedj.kivánom hogy boldog légy

Már annyi szakértő, pszichológus, párterapeuta harsogta, hogy egy gyerek nem tarthat össze egy párkapcsolatot, ami alapjában véve nem működik vagy kihűlt. Nem szabad ekkora terhet tenni egy gyerek vállára, mert súlyos tüneteket produkálhat.
Nagy hiba párkapcsolatunk összetartásáért szülni. Ez a megoldás csak ideig-óráig működik. Egy kisbaba egy pár szexuális életét csak megviseli és nem összehozza. Nagy próbatétel.
Ezt neki kell éreznie, tudnia, megbeszélnie a férjével nyíltan. Van még ebben a kapcsolatban valami, ami feléleszthető vagy nem? Ha igen család lehetnek, ha nem, akkor számoljanak a következményekkel. Bár a férjnek jelen állapotban nem igazán van döntésjoga sajnos.

Éva szerintem se vetesd el ezt a gyereket,hidd el egy gyerek sokat változtat az életeteken évek óta csak ketten vagytok egymásnak talán kicsit rá is untatok a másikra egy gyerek mindenképp fel fogja pörgetni az életeteket.És jobb lenne ha ahelyet, hogy szépen csendbe eléltek egymás mellett beszéljétek meg ha valami gond van köztetek a szönyegalá söprés nem célravezető.

Kedves Éva!
Nagyon sokszor az eszünkre kell hallgatni a szívünkkel ellentétben, a realitás melletti döntés vihet kiszámíthatóbb irányba. Hidd el nekem, megéri ezt a vonalat követni, kevesebb csalódás ér így az életben. El kell döntened mit is akarsz a továbbiakban. Egy régóta várt kisbaba életed legnagyobb ajándéka, és szerintem csak úgy kerek, ha együtt maradtok, és együtt nevelitek fel.
A te férjed jó ember, csak leült a házasságotok. Hogy ki a hibás? Szerintem mind a ketten. Ha ez szerelemházasság volt, nagy munka lenne végre valamint tenni érte?
Mert ne hidd, hogy egy újabb szerelem hat év múlva is ugyan úgy lángolni fog!

Üdvözlettel: Évi

Tudod, nem igazán tudom, hogy mit tennék mások helyében. Ilyenkor az embernek sok dolgot kell, sőt kötelező átgondolnia. Biztos, hogy kiégett az a kapcsolat, vagy csak dolgozni kéne rajta egy kicsit...
Még fiatal vagyok, sok mindent nem tudok az életről, de ha dönteni kényszerűl, minenképp úgy döntsön, ahogy a legjobbnak érzi. Tudom, mit jelent akarni egy babát, mit jelent várni az érkezését, és milyen veszélyeket rejt magában az, ha egyedűl akarja az ember fölnevelni... de többeknek sikerűlt már!
Amúgy a véleményem, hogy ha valaki szereti az embert nem a gyerektől függően szereti, egy gyermek nagy felelősség, nagy boldogság, és sok keserűség, de alapvetően minden ember célja. Viszont a Nagy Ő-t megtalálni gyermekkel sem lehetetlen, csak nehezebb... a döntés mindíg az Anyáé, de én a helyében talán belevágnék, megpróbálnám rendbehozni a kapcsolatomat, és miért ne a gyerek hozná bele az újat, a nem várt izgalmat, s ha nem? Akkor még mindíg van egy gyermekem, sok nehézségem és egy új élet, új célok! Célok nélkűl nincs eredmény és semmit nem adnak ingyen! Sok sikert!
Réka, egy fiatal de érett lány

nem tudom, miről beszélnek itt a többiek... a gyermek megszületése után nem lesz nagyobb a szerelem! sőt... az együttlétek száma jóval kevesebb lesz, és nem lesz még annyi időtök sem egymásra, mint eddig. Én hosszú ideje próbálom feldobni a szexuális életünket, hiába... ha a férfi ilyen, ilyen marad... nem segít se újság, semmilyen bevetés!!!! Ezt fontosnak találtam elmondani. Ha vállalod, magadnak vállalod a gyermeket és találhatsz mellette is olyan férfit, aki igazán rajong érted, és te is szereted.

nem tudom, miről beszélnek itt a többiek... a gyermek megszületése után nem lesz nagyobb a szerelem! sőt... az együttlétek száma jóval kevesebb lesz, és nem lesz még annyi időtök sem egymásra, mint eddig. Én hosszú ideje próbálom feldobni a szexuális életünket, hiába... ha a férfi ilyen, ilyen marad... nem segít se újság, semmilyen bevetés!!!! Ezt fontosnak találtam elmondani. Ha vállalod, magadnak vállalod a gyermeket és találhatsz mellette is olyan férfit, aki igazán rajong érted, és te is szereted.

Mi nagyon sokat beszélgetünk a párommal. Jóról, rosszról, problémáról, megoldásról.
NÁluk tényleg menthetetlen a dolog? Vagy ha adnak egy esélyt és mindketten tesznek is érte, akkor menthető? Ha nemleges a válasz, akkor a férjet el kell felejteni, és magába mélyedni, hogy neki mi lesz a jó és járható?

Nézd, én otthagytam mindent 16 év után. Gyereket, lakást.És a gyerek hiánya fáj a legjobban! De pokol volt.A gyereket ne vetesd el, mert az a tiéd!
Máskül, megpróbáltátok kibeszélni az igazi okokat?????????Vagy nincs kivel? Sok sikert, egy meggyötört apa.

Szerintem ne válj el. Nem vagyok egy nagy házasságpárti, nem szajkózom azt, hogy így a szent szövetség meg úgy (mert ezt nevetségesnek tartom), itt csupán két ember nagyon kellemes, szereteten alapuló kapcsolatáról van szó, amit kár lenne felrúgni. A szerelem nem tart örökké, a ti házasságotok alapjában véve jó.
Na, igen, a szex... Ha a férjed kissé visszafogná magát a munkától és több időt töltene veled, valószínűleg sűrűbbé és örömtelibbé változnának a közös ébren töltött éjszakák. A babához pedig gratulálok! Mindenképp tartsd meg. Sok szerencsét.

szia,,,

Én is több mint tíz éve élek boldog házasságban... a baráti párok is néha itt -ott begőzöl valaki szerelem vagy válás? Az állandó jó vagy az új és szép. Szerencséd nálad ez nincs. Van viszon egy klasz szövetség ,amiben élsz . Ezt nem szabad eldobni inkább ti beszéljetek mit lehetne együtt tenni. Nézd meg a negyven körüli elvált és vagy egyedül élő nőket! Miért jobb nekik ,mint neked?
Ha úgy érzed cserélnél velük több szól az ő eletvitelük mellett akkor hozzd meg a döntést. De vissza nincs út...a gyernek meg jobb a szerető apával az biztos. Nem vagy egyedül ezt ne feledd!!!
Pinty

Kedves Éva!39 éves leszek az idén,és az élet meg a párkapcsolatok arra tanítottak,hogy megbeszéljük a dolgokat.Ha elmondod,hogyan érzel,mi játszódik le Benned,könnyebb eldönteni,hogyan tövább.Ha nem is együtt,de legalább együtt dönteni,mert eddig közös életetek volt.Hadd tudja a másik,ki vagy,és mit érzel valójában;szóból ért az ember.Kommunikáljatok-és visszatér az életetekbe valami értékes.Meséld el,amit ide írtál,könnyebb lesz mindkettötöknek.

Szia Éva!Ismerem azt a bizonyos "valami hiányzik"-érzést...Én is átéltem, és átélem újra meg újra, de egy valami biztos: EZ A BABA AJÁNDÉK!!!!!Őt nem dobhatod el, tudom nem könnyű, annó én is morfondíroztam, az idő engem is szorított, s végül a nőgyógyászom egyetlen mondata volt az,ami bátorságot adott: "Ugye megtartja?!"Most itt van mellettem a gyönyörű,csodálatos lányom,igaz azt a bizonyos "valami hiányzik"-érzést nem tudja ő sem pótolni,de egyáltalán nem bántam meg a döntésem.Imádom a lányomat,hizsen erről a bizonyos érzésről nem tehet!A kapcsolatunk pedig egész egyszerűen fantasztikus!!!!!!!!Bárhogy döntesz,kitartás!Én azt mondom, Őt ne add fel!

Szia!
Nekem 4 gyerekem van 2 házasságból.
A szerelem beüthet egy jól működő házasságba is. De egy gyerek nem jöhet össze bármikor!! Lehet, hogy több terheség nem is jönne már össze.
Mindenképpen szüld meg, mert azért jelentkezett be hozzád ez a baba, hogy tanulhass tőle valamit! Hátha a férjed is kimozdul abból a katatón állapotból, amibe a pénz utáni hajsza miatt került és újra egymásra találtok. Aziza

Ne légy őrült, te, te nőszemély, Te! :) A legcsodálatosabban alakulnak a dolgaid, csak nem jól kezeled őket!

Dobd fel a szexéleteteteket egy kis újdonsággal! Vegyél ki pornót, tanulj új dolgokat, s próbáljátok ki! Aztán meg magaddal is tudnál mit kezdeni, pl. iratkozz be valamilyen tanfolyamra (hastáncra gondolok) amiben felfedezheted saját nőiességedet! Aztán mutasd meg Bencének! Lobbantsd őt lángra ismét!

Mi, mint Lelkek, rendelkezünk női és férfi pólussal - csakúgy, mint Isten, aki kiáramoltatott (transzcendentális szülés) bennünket, hogy lehetőséget kapjunk jótulajdonságaink kialakitásához, fejlesztéséhez. Ahogy a fizikai sikon a nőnek szüksége van egy férfire, ugyanúgy a nemfizikai női pólusnak is szüksége van a férfi pólus energiájára, mert ez a (férfi által kiáramoltatott) szeretetenergia erősíti a mi női pólusunkat, női tudatunkat!

Elvetetni (megölni) valakit, aki Hozzád / Hozzátok jött tanulni/tanítani? Hát elment neked a szépeszedet?! Isten rádbizott egy kis Lélekecskét - aki az Ő gyereke, akárcsak Te magad! Úgy szeresd ezt a kicsi csodát, hogy a te ölelésedben Isten ölelését közvetitsd hozzá, s majd később, amikor ő öleli át puha kis gyerekkezével a te nyakadat, érezd Istennek - a gyerekeden keresztül kifejezett - végtelen szeretetét. Gondolkozz, mit teszeé ezzel a kinccsel! Szándékosan meg akarod fosztani őt (és magadat/magatokat is) egy lélekfejlődési lehetőségtől?

Egy öreg néne azt mondta, amikor én voltam hasonló dilemmában: Isten azért adott két kezet a gyereknek, hogy egyikkel az Apja, másikkal meg az Anyja kezét fogja.

Mi bajod van azzal ha dolgozik? ÉRTETEK teszi (most még nem is sejtve, hogy már hármatokért :).

Com'on!!! Ne az orrodat lógasd, hanem mosolyogj s vigyél az életetekbe lendületet, vidámságot! A CÉL már ott kuporog a méhedben... :)
Legyél ügyes, kezdeményező, próbálj ki új ételeket s próbáld ki magad más téren (hastánc) ahol kidomboríthatod még jobban a NŐT!

Hej, kreativitás!, életöröm!, pajkos, játékosság! Próbáld ki! Sok szerencsét, Éva!

Kedves Éva! Beszélgess a pároddal a problémádról, ne egyedül tépelődj. Az nem mindig a helyes irányba visz.

Éva én türelmes lennék mert rád is igaz a régi idösektöl hallot ciklus a házasságrol 7,15és ha ezentul vagy már könnyeb lessz mert addig megnönek a gyerekek lassan kirepülnek és aztán már alig várod az unokáthisz ez az élet lényege,talán igy a szeretet is megmarad.

Kedves Éva,

bizonytalan vagyok,hogy éppen én adjak tanácsot,de ez leginkább az életemre vonatkozik,semmiképpen a két kamaszodó gyerekemre,akiket a legnagyobb ajándéknak tekintek,akik éltetnek,aki vannak nekem.
16 évesen megismertem a volt férjemet,ő 17 volt.5 évig voltunk jegyesek,7 év után házasodtunk,s bár korántsem mondhatom,hogy köztünk akár hallgatólagos harmónia is lett volna,de az életünket összekötöttük.A helyzet korántsem volt olyan optimális,mint nálatok,habár lediplomáztunk addigra és albérletben laktunk.Állatorvos lévén nem talált munkát,nekem rengeteg lehetőség adatott.Ő novemberben végzett,én addigra már a júniusi diplomámmal kerestem a pénzt.A diplomaosztója napján közölte,hogy,elmegy,elválunk,mert egy másik lányt szeret és bizony egész nyáron ott volt,nem gyakorlaton...egy éve akartunk akkor babát,én annyira vágytam már rá,hogy nincsenek rá szavak.Egy hétig őrület volt.Nem akartam elengedni,ma sem tudom,miért.Aztán azon a héten felidéztünk mindent,fellobbant a szerelem...és útba került egy aprócska jövevény.Persze nyomott hagyott a lelkemben minden,ami történt,de csak a babára és a férjemre koncentráltam.Éppen katonának vitték,Pesten volt egy hónapot,igen,féltékeny voltam,féltem,mi lesz.Aztán a lakhelyünkön töltötte le a maradék pár hónapot,amit kellett még neki.A harmadik hónapban bevéreztem,bizony a kislányom gondolkodott:szeretne-e megszületni.Végül egy hónappal hamarabb,de apróbb bajoktól eltekintve a karomban tartottam.Amikor hazavittük,néztük és együtt sírtunk örömünkben a baldahimos kiságy felett..gyönyörűséges baba volt.A férjem pedig csodás Apává vált.9 hónapos volt a kislányunk,amikor megtudtam,jön a következő kicsi.Nem akarta,Anyukám kész hadjáratot folytatott a gyerek ellen.De én éreztem:ő az én fiam.Mint utóbb kiderült,akkor már újabb kapcsolata volt a férjemnek..akkor ment el,amikor 2 és 3 évesek voltak a gyerekek.29 éves voltam,fogtam a kis kezük éjjelente és dolgoztam,amennyit bírtam.4 évig egyedül voltunk,csodaszép gyerekek voltak,elevenek,vidámak,most is azok.Aztán lett egy nevelőapjuk,7 évig éltünk vele.Pokol volt,talán egy év,ami nem.A gyerekeim ugyan soha nem bántotta,de bizony a szerelem elmúlt és engem annál többet,hisz két kicsivel elvárta,hogy büszke lehessen menő menedzser párjára.2 és fél éve hagytuk el.Akkor már másfél éve a beosztottam,egy presszóslány volt a barátnője,aki most a régi ágyamban alszik.Szóval hároman vagyunk.Próbáltam társat találni,de amíg keres az ember,úgysem talál.DE ANYA VAGYOK.Az pici élet pedig szeretne megszületni,aki a Te pocidban növekszik...engedd neki,hisz nem kérte,hogy legyen:) boldoggá tesz,akárhogy alakul is a sorsod.
A sorsod,amit én nem tudtam,a saját kezünkben van.De egy gyerek önálló lény,amint megfogan.Bízz és tégy érte,hogy családban nőjön fel.Erre csak egy nő képes.Légy okosabb nálam,és hidd el,minden kapcsolat rizikó...boldoggá tenni önmagunk az anyaság is.
Minden jót kivánok...szívből.
Egy anya

Julival értek egyet, így ezt folytatom. Vannak helyzetek, vannak sorsfordító pillanatok.de ha nem tudsz dönteni ne dönts, csak "feküdj rá a vízre", és hagyjad, hogy vigyen. ne akard eldönteni az életet, legyél nyitott arra ami van, ami történik. Sokkal jobban járnánk, ha hagynánk az életet történni, de mi állandóan akadályokat gördítünk, és így akadályozzuk a természetes folyamatokat. minden változik, fejlődik elmúlik, és így tovább. Ha lépned kell azt tudni fogod. mert nem lesz más választásod.Kicsit csendbe kell lenni.
Nem lehet beszélni? nektek egymással? nem mondhatod, hogy boldogtalan vagy és ha nem változtattok akkor elsorvadsz?
Te azt csinálod amit szeretsz?, megéled magad? az álmaidat? Azt mondják a körülményeinket a korlátainkat, mi magunk teremtjük...Ha nem is lenne így akkor is az egyetlen dolog amin változtatni tudsz az te magad vagy, a gondolataid az érzéseid, a hozzáállásod, a magad iránt érzett szereteted. Megértem , hogy nem tudod elképzelni hogy már nem fogsz szenvedélyesen csókolózni, vagy szerelmeskedni, vagy szerelmes lenni, de annyi minden fog még veled történni, és minden megtörténhet amit csak akarsz, szabad vagy bármikor léphetsz bárhova. nem vagy bezárva...sok szeretetet szerelmet, boldogságot kívánok, r

Kedves Éva! Először is azt tisztázd magadba, hogy mennyire erős benned a vágy arra, hogy anya legyél. Csak azért ne legyél anya, mert a vallásod ezt követeli tőled! Ha pedig ez az érzés megfelelően erős benned, akkor nem lehet kérdés az, hogy megtartod e a babát. Ha úgy érzed, hogy még tudnál várni arra, hogy anya légy, akkor gondold végig az életed milyen lenne, ha elválnál! Egyedül élnél egy meghatározatlan ideig, jó esetben lenne egy lakásod is, nem lenne viszont egy érdektelen férjed, és egy imádnivaló gyermeked sem. Várna rád viszont munka, és hazamenet után a csend és talán egy olyan álomkép amit kergethetsz még akár 20 évig is. Találkoznál sok olyan férfival, aki már elkötelezett és téged szeretői státuszba szívesen sorolna, vagy olyannal aki nincs elkötelezve, de az valószínű még nem is akarja ezt megtenni. Keresheted a nagy érzelmeket, de azok úgysem akkor találnak az emberre amikor mi azt nők megtervezzük. Lehet, hogy ott van előtted a boldogság csak fel kell emelned magadhoz. Abban azért ne reménykedj, hogy a baba jobbá teszi a kapcsolatotokat. Véleményem szerint a gyerek az amúgy is erős kapcsolatot csak még erőssebbé és elmélyültebbé teszi, a gyengét meg szétveri!! Egy 12 éves kapcsolattal és két gyönyörű gyermekkel magam mögött azt mondhatom, hogy a kapcsolat megfelelő szinten történő fenntartására a legjobb módszer a szekszuális érdeklődés fenntartása. Fontos még a közös időtöltés, és a folyamatos közös tervek szövögetése. Biztos, hogy a sornak még nincs vége, de egy a lényeg nem adják ingyen, dolgozni kell érte! Sok sikert, remélem kaptál egy két hasznos gondolatot!

Szia Éva!

Mindenképp szurkolok akárhogy is döntesz, hogy utána az legyen a jó, de persze én is a baba + férj megoldásra szavazok.
Próbáljátok meg az ilyen oldalakon 1000x hangoztatott dolgokat: egy séta, közös sportolás (futás, biciklizés), mozi, nyaralás stb.

Esetleg még az önmagvalósítás is hiányzik neked, és nagyon fontos, hogy ezeket a problémákat el merd mesélni a párodnak. Talán már attól is megkönnyebbülsz egy kicsit.

Sok boldogságot!

ui: esetleg a terhesség alatt belekezdhetsz mindenféle kreatív dologba: mesírás, festés, avagy agykutatás :)

Szia Éva!

Mindenképp szurkolok akárhogy is döntesz, hogy utána az legyen a jó, de persze én is a baba + férj megoldásra szavazok.
Próbáljátok meg az ilyen oldalakon 1000x hangoztatott dolgokat: egy séta, közös sportolás (futás, biciklizés), mozi, nyaralás stb.

Esetleg még az önmagvalósítás is hiányzik neked, és nagyon fontos, hogy ezeket a problémákat el merd mesélni a párodnak. Talán már attól is megkönnyebbülsz egy kicsit.

Sok boldogságot!

ui: esetleg a terhesség alatt belekezdhetsz mindenféle kreatív dologba: mesírás, festés, avagy agykutatás :)

"Minden házaságban, kapcsolatban egy idő után megkopik, "elmúlik" a szerelem. Ám Önöknél - ha jól olvastam - továbbra is ott a jó barátság az egymás iránti tisztelet. Higyje el, egy újabb kapcsolatban is kihűl az a bizonyos szenvedély....és nem valószínű, hogy a helyébe újra ott marad a régi ismeretség, a barátság, a szolidarítás, a szövetség. A kisbabája pedig egy olyan ajándék, amelyen nem gondolkodni kell, hanem megszülni. Meglátja, olyan sok örömöt hoz majd az életébe, amit mással nem lehet pótolni. Én bízon abban, hogy idővel a férje is így látja majd, de segítse őt ehhez az érzéshez. Vonja be őt is a babavárás örömeibe. Való igaz, kevesen mondhatják magukról, hogy olyan szrencsések, mint maguk. De, hogy egy kicsit élénkebb is legyen az életük Önöknek kell folyamatosan tenni ezért. Sok sikert és nagyon jó egészséget kívánok mindannyiuknak."

ugynígy.

Kedves Éva!
Tudom milyen folytogató az érzés, amikor tudod, hogy hiányzik az életedből valami, olyan, mintha szépen lassan megfulladnál... Arra is rájöttem, hogy az ember valahol mindig és örökké magányos marad, viszont ha van ami értelmet adjon az életednek, pl. egy gyermek, akkor ne habozz tovább. Ha a gyermek látja, hogy szülei kölcsönösen tisztelik egymást és szeretik őt, nem lesz gond, hidd el. Azt pedig nem tudhatod, hogy a férjed mennyire fog megváltozni ha gyermeketek születik. Drukkolok Nektek! :-)

Ha keresztény vagy, akkor csak idézni tudom, hogy a férjeddel milyen irányba kell érezned:"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket,
úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim
vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."
Jn 13,31-33a 34-35

kedves Éva!
A gyermek mindenekfelett, szüld meg és meglátod hogy alakul a sorsod, de ha továbbra is szorongásban élsz, és ez igy marad tartósan, akkor ezt a baba is megérzi, és akkor ő is szorong. Akkor viszont el kell gondolkoznok, hogyan tovább.

Én önsegítő csoportba járok évek óta. Arra jöttem rá, hogy mindent magamban hordozok. A bánatot az örömet a szomorúságot és még a szerelmet is. Ha unok valamit vagy valakit akkor az nem a másikról szól hanem rólam. Ha önmagamban felélesztem a vágyat az élet szeretete után akkor a többi már történik magától. Nekem minden nap egy ajándék. Örülök, hogy élek pedig vannak problémáim és sok minden nem úgy alakult az életemben ahogy szerettem volna. Rábízom életemet egy nálamnál magasabb erőre és élvezem a mai napot a maga szépségeivel és néha szomorúságával, hiszen ha nincs bánat nincs öröm se!! Van két gyerekem és hálás vagyok a sorsomnak, hogy ők vannak. Egyik legnagyobb kincs az élettől számomra.

Ne vetesd el a gyermeked, ha már házzasságban fogant, házasságban szülessen is meg, s ha még sem jöttök ki a férjeddel, ha nem tudod bevonni a gyermeknevelésbe, még van lehetőséged változtatni!! Bátorság. Nekem egy idős néni mondta, hogy ne féljek a gyermekszüléstől, pedig nem volt hívő: Isten ha báránykát ad, legelőt is ad.

Kedves Éva hasonló életem van nekem is . Én próbáltam már lépni de nem volt jobb a szerelem lángja ott is ki aludt és monoton lett minden . Most újra a férjemmel vagyok mert még mindig jobb az ha van a kapcsolatba szeretet és tisztelet egymás iránt mint az hogy fellángolunk kis időre aztán meg marad a nagy semmi. A gyerek az külön öröm az életbe ami sokaknak nem adatik meg MEGKELL TARTANOD ! Nem csak rólad van szó most már felelős vagy egy másik kis életér is légy erős és meg lásd örömed lesz a gyereked aztán ha továbbra is így érzel a férjeddel kapcsolatosan akkor még mindig ott van a lehetőség ,hogy tovább lépjél a gyerek nem lehet akadály ha erős vagy és igazi anya amibe én biztos vagyok. Kívánom a legjobbakat és erőt egészséget .

Éva!
Ha tényleg van hited, akkor tekintsd ezt a babát Isten ajándékának. Semmiképpen ne vetesd el. Higgy benne, hogy ez a baba megváltoztatja a kettőtök kapcsolatát is a férjeddel.
Türelem, megértés, őszinte mély szeretet, és hit...
Nem véletlen, hogy pont most jött az a baba, higgy ebben és járj Isten útján.

Kedves Éva!
Minden házaságban, kapcsolatban egy idő után megkopik, "elmúlik" a szerelem. Ám Önöknél - ha jól olvastam - továbbra is ott a jó barátság az egymás iránti tisztelet. Higyje el, egy újabb kapcsolatban is kihűl az a bizonyos szenvedély....és nem valószínű, hogy a helyébe újra ott marad a régi ismeretség, a barátság, a szolidarítás, a szövetség.
A kisbabája pedig egy olyan ajándék, amelyen nem gondolkodni kell, hanem megszülni. Meglátja, olyan sok örömöt hoz majd az életébe, amit mással nem lehet pótolni. Én bízon abban, hogy idővel a férje is így látja majd, de segítse őt ehhez az érzéshez. Vonja be őt is a babavárás örömeibe.
Való igaz, kevesen mondhatják magukról, hogy olyan szrencsések, mint maguk. De, hogy egy kicsit élénkebb is legyen az életük Önöknek kell folyamatosan tenni ezért.

Sok sikert és nagyon jó egészséget kívánok mindannyiuknak.
(Miután én nem vagyok egészséges, tudom, hogy Önök még ezt a kincset is birtokolják...elkeseredniük tehát egyáltalán nincs mlért!)

Kató néni