Dilemma: Kezdhetem elölről 43 évesen?

Lolly! Kedves!
Igazad van, s nem is szeretnék bármilyen téren sem ellent mondani, sem kiegészíteni....
Én csak - s elnézést ezért - azt kezdtem volna kutatni, hogy a férjek miért ilyenek?
valahogy nem tudom elhinni, hogy szinte minden 45 - 50 körüli férfi ilyen, ....., de ha ilyen, akkor mi az oka?...s ha meg lehet találni, akkor segítsünk rajta.
Valamikor minden nő!!!! ....Őrült Szerelemmel Szerette, s ment feleségül a férjéhez, két gyermeke apjához, akit mára már annyira....., hogy allergiát kap, ha hozzáér!
S a férj???-...olyan nehéz elképzelni, hogy nem szereti a feleségét.., de..

Hát Ennyit ér a SZERELEM??

Mintha csak magamat latnam! A tortenet szinte ugyanaz( az enyem meg ettol is cifrabb). Bar italozas nem volt, de arrogancia, felsobbrendu csaladfenntarto stb..stb...ebbol kijutott boven, es nemcsak nekem ,de a gyerekeknek is. A lenyeg, hogy nekem volt hozza batorsagom, es fogalmam sincs honnan gyujtottem osze, mert alapjaban mindig beletorodo voltam, szofogado es "mindentbenyelos" tipus. De az erot adott, hogy betoltettem a 40-et, es mostmar eleg!!! 20 ev eleg!!! Mert ha eddig nem volt lehetosege szeretni, tisztelni es a tarsam lenni, akkor mar nem fog javulni . Szoval 41 evesen elhagytam, es nem csak ot, hanem a hatalmas vagyont is amit gyujtogetett. 2 majdnem felnott gyerekkel kileptunk az eletebol. AZOTA MEGVAN A LELKI BEKEM! Nehez elkezdeni, de ha nyugalmat akarsz akkor lepned kell! A megelhetesem nehezebb, de valahogy megis megvagyunk. Es igaz meg azota (2 eve) nics senkim, de BOLDOG vagyok!

Még soha nem szóltam hozzá egy fórumhoz sem, de a mit leírtál kísértetiesen hasonlít a saját életemhez. Én is 43 éves leszek, 2 felnőtt gyerekem van (22 és 18 évesek). Nálunk is volt ivás, beteges féltékenység, lelki terror. Pár év vívódás után elegem lett, úgy gondoltam elég fiatal vagyok még, hogy új életet kezdjek, és megtettem. Elköltöztem a lányommal albérletbe, másfél év után most vettem hitelre egy házat. Édesanyám segít, amit tud. Nem könnyű megélnem, de megérte! Sokkal nyugodtabb vagyok, a gyerekek is elfogadták ezt a helyzetet, senki nem dirigál, én döntök mindenről és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Egy percig sem bántam meg. Keresgélem az új társam, de többet egy diktátorral nem állok össze az biztos. Én csak biztatni tudlak, válj el, kezdj új életet. Hidd el még egyedül is jobb, mint egy ilyen férjjel. Ráadásul nem volnál egyedül, hisz ott az anyukád, a gyerekeid, akikért érdemes. Nekik sem jó ez a helyzet. És még bőven van esélyed másik, sokkal jobb társra. Még időben vagy. Bátorság kell hozzá, de megéri! Sok sikert.

Kedves Judit,
Egyszer úgy döntöttél, hogy a férjed az a férfi akivel le szeretnéd élni az életed. Most úgy érzed, hogy vmi félresiklott. Persze Mari helyzete lényegesen könnyebb, jómódú férje van (hazai viszonyokhoz képest) azt csinálja amit szeretne és még csak nem is szakad meg benne. Persze ez irigylésre méltó. Te nehezebb utat választottál.
De a problémádat egyetlen emberrel tudod csak rendezni.
Valószínűleg a férjed is hasonló nagyságrendű problémával küzd, mint Te. Mint mondtad a rendőrségnél dolgozott ami elég megterhelő lehetett akár (volt egy barátom aki rendőr volt, ő konkrétan teljesen kikészült tőle). A féltékenysége pedig lehet, hogy abban györekedzik, hogy nem tartja magát kellően jónak. Ezek csak találgatások, de le kéne ülnöd beszélgetni vele olyan körülmények között amikor nem zavar semmi és ő is tisztában van a beszélgetés súlyával. Akár több alkalommal is. Kérdezd meg magadtól és tőle is, hogy hova lett az a férfi akibe annak idején szerelmes voltál (mert gondolom voltál) Adj egy kis időt ennek a dolognak valóban. De tűzz ki konkrét célokat (amennyire lehet) Neked is meg kell változnod, de hozzáállásban mindenképp. Ha mégsem jutsz el a célodig, hogy rendbehozd a kapcsolatotokat akkor ne félj lépni. Te megtetted amit úgy éreztél, hogy meg kell tenned. Anyukád biztosan melletted lesz, nem leszel egyedül és a gyerekekből is sok erőt fogsz tudni meríteni.
Ez persze a saját véleményem.
Drukkolok !

Lolly!

De mennyire igaz!!!!
Özvegy lettem, s ápoltam agyvérzéses édesapámat. Azóta diplomát adtam a lányaimnak. Egyedül akartam megtenni, s nem ""mostohával"(?).
Mindig volt közben barátnőm, de a család volt az első. Most már szinte nyugdíjas vagyok, de!!!!!! sok 40-es (39, 40, 42 - 45.ig) barátnőm volt van mostanában!
Nem értettem, hogy miért ragaszkodnak annyira hozzám, aki majdnem 20 évvel idősebb náluk?
Kedves Lolly! igen, azért amit leírtál!
Olyan hálásak a kis szeretetért is, de azért, hogy Nők lesznek..., hát mindent megtesznek!.., s mindent ki akarnak próbálni, mert annyira újdonság a szex után a szeretkezés, a szép erotika, hogy azt én itt nem akarom leírni, de Lolly, igazad van!
Teljesen megváltoznak, s valósággal habzsolni akarják az életet, s eltűnik mellőlük a depi, s teljesen kivirulnak!
Ezért szoktam mondani: mi olyan hülyék vagyunk férfiak!
Csak!!!!...
A férfi, aki a 20 év alatt belefáradt a munkába 50 éves korára (napi 12 órával, semmi fizetéssel) teljesen kiégett! Már nem érdekli semmi, mert látja, hogy a keresztre feszítik akkor sem tud többet nyújtani anyagilag !
S lelkileg belülről 100 éves lesz!
Sajnos!

Sokan el sem tudják elképzelni, hogy van olyan helyzet, mikor el kell dönteni, hogy hajfestéket veszek, vagy kaját a gyereknek....de ez a történet szerintem mégsem a pénzről-pénztelenségről szól. Inkább arról, hogy miként lehet a korunknak, lelki-családi-anyagi-munkahelyi stb.helyzetünknek megfelelően magunkból kihozni a legjobbat. Ez a házaspár sehol nem lenne boldog, hiába lenne több pénze. Ez az ország nem "Marikkal" van tele, / aki 4 órát melózik egy héten éas mégis beutazgatja a világot és minden tiszta happy / az már biztos. Elképzeltem Juditot, aki 43 éves, van egy kis súlyfölöslege, de attól még nagyon jól néz ki a fekete tunikájában,szereti a munkáját, neveli a gyerkőceit, mégis boldogtalan - mert otthon van a nyugdíjas rendőr bunkó férje, aki cselédnek tekinti. Valamiről ő lemondott annak idején, azért, hogy bizosítva legyen a férjének és a gyerekeknek az a bizonyos meleg otthon, az a pasas pedig ezer éve hozzá sem nyúl, ellenben mindenbe beleköt, kritizál. Itt van a kutya elásva, hogy ő lemondott valamiről, a férje pedig nem férj, nem szerető, nem barát, nem is tudom, egyáltalán minek van??? Ebből a házasságból nem az anyagiak miatt kell menekülni, hanem azért, hogy kiderüljön, hogy 43 évesen igazi NŐ, a nő, - igaz, Karcsi ? :-) - akinek szüksége van gyengédségre simogatásra, házaséletre ahhoz, hogy az életben megállja a helyét. Valamiből erőt kell meríteni ahhoz, hogy a sok problémát megoldjuk, a mindennapi nehézségeinken túl tudjunk lépni.

Igen...ez szinte mindennapi történet!
Sok ilyen van!
Sajnos ezt hozta a rendszerváltás! - a pénztelenség!
Ha ez a házaspár kint élne nyugaton, akkor ők is Boldogok lennének!
Azzal ha elválik?, kit talál itt?...
Igen, sokszor belegondoltam::
56-ban kivégeztek 300 hazafit
de a 20 év alatt 10 millió (legyen 9) embert, a népet nyomorították rabszolga sorsba!! s most már 20 éve nemhogy jókedvünk legyen, ...hmm, még nevetni is elfelejtettünk!
((Csak megjegyzem :: ezt a nagy Nyugatnak köszönhetjük!!!)

Megint egy nulla történet. Az tetszik, ahogy belevágsz a sztorikba. Mindig az egyik fél a hibás, naná! Az a baj főleg, hogy ilyenekkel tömöd tele soraid:

'Milyennek lát majd? Nagyon megöregedtem?'

Képzeld, igen. Az idő vasfoga kíméletlenül belemar a bőrödbe, a testedbe, 35 fölött már zizegős a zacsi. Azonban tény, hogy egy jól karbantartott anyuka meg tudja mozgatni a fantáziát! Nehogy azt hidd, rajtad nem fog az idő, MERT FOG, nagyon gyorsan.

'A férjem rendes ember – vágtam bele -, a rendőrségnél dolgozott, mostanra korengedménnyel nyugdíjazták. Nem iszik, nem nőzik, rendesen keresett, most is vállal alkalmi munkákat. '

Azonnal elhagyni, az ilyen téged nem érdemel meg. Amelyik káros szenvedélyektől mentes, nem okoz testi-lelki fájdalmat, akit nem lehet kivihogni az ezeken átesett legalább egyszer elvált barátnőkkel, attól el kell válni, leperelni róla a gatyát is.

'Hogy minden áldott reggel azzal ébredek, hogy csak túléljem valahogy a napot.'
Amikor felszedett, már akkor is így ébredtél?

Most esett le:
'Amikor hazamegyek, elé teszem az ebédet, amit előző este megfőztem.'

Anyáskodni szeretsz! Kinyalod a valagát is! Azt nem mondom, hogy ne főzz otthon - mielőtt az önérzetes feministák a torkomnak esnének: az otthon melegét nem csak a nősténynek kell megteremtenie -, de te vetted rá, hogy ne segítsen neked semmiben. Tényleg, ki mosogat? Ki pucol krumplit?

'A férjem, amikor még udvarolt, meglátta a képeimet és kinevetett. Gyerekes álmodozás, azt mondta. '

Te a bunkó parasztokat vonzod. Erről jut eszembe egy jelenet a Monk-ból, amikor Monk fest. Húzott egy vonalat, erre Abruzzi-t játszó színész a Prison Break-ből - csodálni kezdte és Monk-tól egyre többért vásárolt firkákat.
Szóval amikor a bugyidba szeretett volna bejutni, kiröhögött? Tökön kellett volna rúgnod és otthagynod a fenébe. De hát ilyen vagy, nem tehetsz róla. Na, ugorjunk...

'Hogy meg vagyok nyomorítva, hogy szabályozva vagyok, mint egy rossz gyerek?'

Te vagy rettegsz a férjedtől, vagy egy önálló gondolatod sincs. Kell, hogy valaki irányítson téged és tessék. De utálom, amikor igazam van. Bár lehet, hogy annyira nem rettegsz, csak elüldöztek otthonról, hogy vénlányként a kutyának sem fogsz kelleni - ez nem igaz, a kutya az ember, izé, az EMBER legjobb barátja és hűséges társa -, meg a társadalom elvárása, hogy a nőstény mellé kell egy kan. És szülnöd kell, mert... Nem tudtál hová menni lakni, kellett egy kégli és bevállaltad. Hogy egy klasszikust idézzek: This suxx.
Tényleg, akiket anno pattintottál, azokról miért nem hordasz össze valamit? Szívesen olvasnám.

'Nyugodtan élhetném tovább azt az életnek nevezett szörnyű nihilt. '
Megint egy klasszikust kell idéznem: Welcome to the desert of the real. Egyébként van köteletek? Bár a nők inkább mérgezik magukat, hogy haláluk után is szépek maradjanak.
Egyébként mit akarsz? Miért nem írod meg? Meséld el a vágyálmaidat! Már tudjuk, hogy nincs szőke herceg kék-fehér forgószárnnyal, nem kigyúrt, kissé pocakos, a háta szőrős, a fogai nem egyenesek, az ágyat nem döfi át veled együtt.
Örülök, hogy felébredtél. Ide is tudok egy klasszikust:
Mondd, amiben hittünk -
mondd, miért múlik minden el?
Kezünk közül a boldog percek
miért futnak szét?
Minden, amit szépnek láttunk-
mondd, majd miért lesz egyszer
könnyen foszló álomkép
vagy üres vágyakozás?

Világmegváltó terveinkből
miért lesznek csalódások?
Édes-legszebb álmainkból keserű ébredés?
Lelkünk mélyén őrzött titkok
miért válnak közhelyekké?
Vágyainkat miért rejtjük olcsó szavak mögé?

Na, töröld le a könnyeid, baszd elé a tányért annak a mocsoknak, légy a kurvája, mosd a gatyáját és becsüld meg, hogy még nem verte ki a fogaid, nem állított haza részegen, nem szórta bele a pénzt a roulette gépbe.

Kedves Judit!
Az emberek azért nem mernek változtatni, mert félnek az új dolgoktól. Nem lehet tudni, hogy mi lesz előre. Ebben pont ez a szép és számodra a félelmetes is. Miért ne lehetne ez a változás egy kihívás, egy örömforrás? Egy esély arra, hogy változtass végre az életeden. Soha sincs késő változtatni.
A férjed gyengébb mint azt te gondolnád. Őrülten féltékeny, megvár téged, hogy mikor érsz haza, mint vmi kölyköt?! Ez szimplán annak a jele, hogy a tulajdonaként akar kezelni. El akarja veled hitetni, hogy nélküle semmit sem érsz, így próbál magának stabilitást adni, hogy mindig legyen mellette vki.
Válj el! Állj elé és mondd azt, hogy neked ez az élet nem megfelelő és hogy most rögtön elköltözöl, mert egy igazi férfit szeretnél magad mellé, aki boldoggá tehet. De még mielőtt ezt megtennéd, beszélj mind a négy fiaddal. Magyarázd el nekik, hogy az apjukkal már nem érzed jól magad és hogy ez az élet nem jó már neked. A lényeg az, hogy ne azt higgyék, hogy ezzel őket is elhagyod.

Ha elmondtad a férjednek, hogy el akarsz válni, azután rázós lesz, de ne hagyd magad. Nagyon sok erőre lesz szükséged, de a lényeg, hogy sose kételkedj abban, hogy esetleg jobb lenne visszamenni hozzá. Nem fog megváltozni. Kezdetben nehéz lesz egyedül, mert mégis megszoktad a napi rutint meg hogy ott van melletted (még ha tényleg már szinte nincs is kapcsolatotok). Keress programokat. Érett nő vagy. Foglalkozz magaddal. Fess újra, járj sportolni, esetleg próbálj ki társastáncot, ismerj meg új embereket és tölts nagyon sok időt a fiaiddal.

Azt semmiképp se engedd, hogy a férjed a fiaiddal zsaroljon. Hidd el a gyerekeid is látják, hogy szenvedsz ebben a kapcsolatban és jobban fáj nekik ezt látni, minthogy el fogtok válni.

Sok sikert! Menni fog, soha ne add fel!

Kedves Judit! Ami biztos, az az, hogy feltétlen változtatnia kell. A 43 éves kor egyáltalán nem öreg! Attól függ, hogy miként érzi magát az ember, más véleménye meg nem számít! Az Ön története ismét arra késztet, hogy fejet hajtsak a csodálatos Nő társaim előtt! Gondoskodó anyák, jó feleségek, rendes munkatársak, akik a mindennapok hősei! Szuper nők, akik nélkül nem lenne teljes a világ! Nem könnyű helyt állni a sok feladatkörben, mégis megcsinálják! Sajnos sokszor túlontúl feláldozzák magukat. Kész... eljött a pillanat, amikor önmagát kell előre vennie, és magáért tennie. Nem fog összedőlni a világ, és szétesni a család, ha kicsit szabaddá teszi magát. A férjének is szembe kell néznie azzal, hogy belefáradt a mindennapok küzdelmeibe, és újra rendbe kell szednie önmagát. Ha ezt nem tudja elfogadni, akkor egy jó időre szét kell válniuk, hogy végre értékelni tudja Önt, és az odaadását. Abban is biztos vagyok, hogy a férje se olyan fitt, mint 20 éves korában... Talán a helyett, hogy önre néz rossz szemmel, talán itt lenne az ideje, hogy önmagába nézzen kicsit... Sajnos Judit, ott elrontotta, hogy bocsánatot kér... Nem kell... Kár volt ennyire elkényeztetni a 'kedves' férjét. Nem szabad megalázkodnia, talán épp ezért van a jeges tekintet, mert már nem becsüli Önt, vagy inkább a férje túlbecsüli önmagát, mint a ház ura, akit ki kell szolgálni, masszírozgatni kell, és úgy kell viselkedni, ahogy azt ő akarja... Vicc... Fel kellene már ébrednie. És azt mondom, hogy Judit, Önnek kellene megkongatnia az a nagyharangot, azzal, hogy önállóságot mutat. Elmegy ahova akar, akkor ér haza, amikor akar, azt a hobbit választja, amelyiket akarja... Biztos, hogy nem fog tetszeni a férjének az "új-régi" énje, de ne érdekelje. (Ha bedurvul, akkor annak a gyermekek is tanúi lesznek, így ha válásra kerül a sor, kizárt, hogy nekik ítéljék a kicsiket.) A fiúknak is biztos tetszeni fog, hogy kivirul, és vidám lesz. Ja, és ebből ők is tanulnak, mert látni fogják, hogy nem szabad a nőt "láncra verni", mert akkor elsorvad, hanem meg kell hagyni egy természetes önállóságot mindenkinek. (A férjének sem ártana egy kis önállóság...) A semmiből nem lehet energiát meríteni, fel kell töltekezni pozitív élményekkel, új és izgalmas dolgokkal. Legyenek azok barátok, új helyszínek, új frizura, hobbi, kikapcsolódás, sport, tánc... Sok sikert, és élvezetes megújulást kívánok!

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Mari igencsak jó módban él. Biztos, hogy az ő élete sem olyan cukormázas, mint amilyennek elmondja, hisz mindenkinek vannak problémái... Nem lehet egy átlag magyar nőt összehasonlítani vele. Ritka itthon az, aki megengedhet magának olyan luxus dolgokat, mint azt, hogy "heti kétszer két órát" dolgozik csak, meg hogy "minden nyáron elutaznak a tengerre több hétre, telente pedig síelni járnak", főleg 4 gyermek mellett! Na, egy ilyennel nehéz versenyezni... Annak a nőnek sokkal több ideje és energiája jut önmagára, ezért ilyen a kisugárzása.

És igen, szörnyű ez a középkori felfogás, hogy kötelező házasodni, meg gyereket szülni! Felháborít, ha valakit ezért megköveznek. Ha úgy alakul, hogy házasság, akkor oké, ha nem, akkor nem. Ezt más ne akarja eldönteni helyettünk! Főleg ne "fogatlan, alkoholista, ápolatlan, iskolázatlan, házasságtörő, mindenféle népek", ahogy azt trambulin írta. Az ilyenektől kikészülök!

Szerintem nem véletlenül volt ez a találkozás. Ennek igy kellett történnie.És jó, hogy ráébresztett valaki, hogy ez az életforma nem jó neked.
Már régóta ott volt a fejedben, de most már nyilvánosan is szembesültél vele.
Nem szabad az Életet igy leélni. Egy Életünk van.
Én már kétszer elváltam. Van két csodálatos gyerekem. Nem érdekel, hogy mit mond a világ, hogy elváltam. És még megteszem, de nem leszek senki cselédje, csicskása. Az én eletem és azt csinálom ami nekem és a gyerekeimnek a legjobb. És jól érezzem magam a bőrömben.
És merj változtatni. Mert meglátod csak jobb lesz.

Kedves Judit!
Tanäcsot adni,könnyü.De csak Te tudod,hogy eddig miert eltel együtt a gyerekeid apjäval.Azert biztos volt benne valami jo is,hogy eddig csinältad.En is elvältam.A gyerek neveles a viläg leg nehezebb dolga.Ha egyedül vagy meg nehezebb.Ma mär tudom,hogy kamasz gyereknek milyen lelki viläga van.Komoly gondjait a gyerek sosem fogja veled közölni.Csak kesöbb fogod megtudni,hogy nekik mi fäj.Meg ök sem tudjäk pontosan.Talän azt hiszik igy jobb,mert egyik szülöt kijätszhatjäk a mäsikkal szemben.De ezt nem rosszindulatbol teszik,csak azert mert kamaszok.Szoval.Te probäld meg jol erezni magad.a teerzeseiden vältoztass,sose felj.Ha a ferjed nem agressziv ember,akkor,akkor csak meglepödni fog,hogy hogy megvältoztäl.Legyen a fözes örömödre,hivj vendegeket.Öltözz fel csinosan beszelgess elj tärsadalmi eletet.Valoszinü a ferjed ugyan ugy szenved mint Te,csak ö az öszemszögeböl nezi a helyzetet.Te a Tiedböl.Ez egyikteknek sem jo,hidd el.Te vältozz,erezd magad jol ,fesd ki magad,menj el tornära,ha nincs rä penzed akkor csinäld otthon.Fözz ujfele dolgokat AMIKET SZERTSZ.ES NE KERDEZD MEG MINDIG,HOGY RENDBEN VANE AMIT CSINÄLSZ.FENÖTT NÖ VAGY .LEGYEN ÖNBIZALMAD.HOGY TETSZIKE A FERJEDNEK AZ MAJD KIDERÜL.ES HA EZ SEM SEGIT,AKKOR PROBÄLJ TÖBB IDÖT AZ ANYUKÄDNÄL LENNI,HOGY HIÄNYOZZ OTTHONROL..ES MEG SOKMINDENT JAVASOLNEK.DE ELSÖSORBAN A SZERETET A FONTOS.ÖNBIZALOM!

Kedves Roz, ne aggódj, nem én leszek.

Kedves Parasztlany! a kovetkezo ostoba no nehogy te legyel,mivel nem tudjuk mit tartogat szamunkra a jovo,ezert ovatosan az ilyen ledegradalo kijelentesekkel.
A cikkhez, kis elteresekkel annyi no mondhatna ezt el magarol sajnos gyakori az ehez hasonlo eset,de en is azt tudom mondani,hogy valtoztatni sosem keso, azt te tudod csak eldonteni,hogy birod meg vagy adsz egy eselyt a ferjednek abba a felallitasba,hogy tisztazod vele a megvilagosodott sanyaru helyzetedet es ha hajlando ezen valtoztatni es levnni a valladrol nehany terhet.
Az is meglehet,hogy minderol nem beszeltel a ferjednek es telyesen normalisnak vette a viselkedeset (egyebkent forditott esetet is lehet latni eleget amikor a no szivja kokemenyen a ferje veret),bele sem gondolt abba,hogy mit csinal.
Arra azert gondoly,hogy 4 gyerekkel nem egy leanyalom es azzal sem kecsegtetnelek,hogy fele gyerek az apjanal es a masik fele nalad maradjon mert annak is megvannak a kesobbi esetleges rossz hatasa.
Fere ne erts nem azt mondom,hogy ne valts de ha eddig birtad akkor meg egy probat tegyel es ha akkor sem valtozott semmi akkor johet a radikalis valtozas.
Johet meg szep korszak az eletedbe,rendbe johetsz lelekileg is ,anyagilag biztos kemeny lessz de kitartast ,szerezd vissza a meltosagodat es vigyazz ra,es meglatod minden rendbe lessz.
Ha a lelkedbe beke es nyugalom van ugyan azt vonzod be.

Kedves èn is! Amit on leir az a tanàcs a legnagyobb marhasàg,ez a fèrj nem szeret ès nem fog elfogadni soha /soha/ semmit ismerem ezt atipust ezeket akasztani kène sorba;ezzel a tipussal szot èrteni nem lehet ez csak amagàèt fujja nem erdekli amàsik vèlemènye nem szabad vàrni ennyi ido utàn; minnèl elobb vàlni kell neb szabad probàlkozni idopocsèkolàs kutyàbol nem lessz szalonna.

Azonnal vàljon el de minnèl elobb szedje rendbe a lelki vilàgàt,a gyerekei màr nem lehetnek picik beszèlje meg veluk, hogy vàlik ès hogy mièrt aki akar maradhat apucival mièrt ne.azt èreztem a levelèbol hogy on lelkileg labilis amit a fèrje jol ki is hasznàl.Ha jol èrtem on tanàrno.Ràadàsul a fèrje ezer-ève onhoz sem nyult,mutassa meg neki,hogy on mostmàr nem is akarja.En 53-èves vagyok 40-nek nèznek, Franciaorszàgban èlek szolàriumba ès fitnesz az egy hèten 5-szor ès boldog vagyok a 16-èvvel fiatalabb fèrjemmel mikor elvàltam a lànyom 11 a fiam 5-èves volt nem volt konnyu kezdetben de kàrpotolt az èlet on mèg nem oreg az messze van vàgjon bele ne fèljen szabaduljon meg surgosen az idiota fèrjètol.Halgasson ràm sok sikert Tanulja meg azok az idok màr elmultak amikor a nonek turni kell.

Tudom, Trambulin, sajnos így van. Előítéletek, amik undorítók. De normális ember tudja: jobb kilépni belőle, mint egy rossz kapcsolatban tűrni. Mások véleményének nem szabad számítani. Ok, faluban, kisvárosban pár napig pletykálnak (saját tapasztalat), de aztán találnak más pletykálni valót, minden csoda három napig tart... De saját tapasztalat: Vagy engem is leszbinek csúfoltak tinikoromban, mivel nem fiúztam. Miért, ők különbek a látszatkapcsolatokkal? (az volt a hős, aki előbb veszítette el a szüzességét, vagy égett ki..., de más tészta ez)
Csernust azért hoztam fel példának, mivel bár nem szeretem igazán, de olvastam tőle "A Nő"- t. ("A Férfi"-t még nem, de tervezem .Pl. ajándék a barátomnak :D) Na ebben voltak benne olyan gondolatok, amik a történet olvasásánál felelevenedtek. A szenvedő, rossz házasságokról.
Inkább találja meg az ember a társát később, aki becsüli is. Bocsi, de ez a sztori felbosszantott, mellesleg az emberi butaság, előítélet kiveri nálam a biztosítékot...

Ozzy ez azért történhet meg sajnos elég gyakran, mert még ma is komoly társadalmi elvárás, hogy egy nőnek feltétlen legyen férje. Szó szerint, feltétlenül, tehát bármi áron. Mert ha nincs férjed, mert még nem mentél férjhez, esetleg nem is akarsz vagy már elváltál, akkor gyakorlatilag örökké megvetés tárgya leszel. Legalábbis az ilyen országokban, mint Magyarország, meg az egyéb balkáni szintű államok. Ha valakinek nincs férje, szörnyű, hogy magyarázkodnia kell, miért nincs. Eleve értéktelenként kezeli a társadalom. Pedig lehet, hogy egyáltalán nem az, és nem azért nem ment férjhez, mert a "kutyának sem kell" c. gyakori szlogen érvényesül. Hanem pont azért, mert fél az ilyen helyzetektől. Tudom, mit beszélek, a tapasztalat szól belőlem. A fél életemben megvetés tárgya voltam csak azért, mert nem volt férjem. Lenéztek fogatlan, alkoholista, ápolatlan, iskolázatlan, házasságtörő, mindenféle népek. De ők különbek voltak, mert volt férjük. Igaz, ez már régen volt, de néha az az érzésem, hogy hiába írunk 2010-et és küldünk űrszondákat, bizonyos szempontból még a sötét középkor érvényesül.
Ezért is tehetik meg a férfiak, amit megtehetnek, mert tudják, hogy a nők nem szívesen válnak. Igen szomorúan olvasom a hsz-eket, mikor van egy cikk pl. szinglikről. Csak úgy ömlik feléjük a gúny, az utálat, a lekurvázás, mint ha bántanának valakit. Holott csak lehet, hogy előrelátóak, és nem szeretnének így járni, mint az ilyen sztoriban szereplő nő. És ez még finom, hiszen vannak durvábbak is, családon belüli erőszak, verések, néha halállal végződő is. Ezen kéne elgondolkodni.

Dr. Csernusnak néha igazat tudok adni... Sok nőnek fel sem tűnik, hogy lábtörlő lett, elveszítette az egyéniségét...
És írt Csernus olyan nőkről is, akik elkövették azt az úgymond hőstettet, hogy kitörtek a rossz, reménytelen házasságból, lefogytak, rendbe tették magukat, újra kialakították az egyénisgüket. És ezáltal megnőtt az önbizalmuk.
Teljesen kiakadtam ezen a sztorin... Miért nem veszi észre sok nő, hogy 40 éves, csicska a férjének, becsülete nincs annyi, mint a kutyának? És sok férj miért válik hirtelen nagyképű zsarnokká? Miét várja el a feleségétől, hogy csicska legyen, veri az asztalt a kajáért, vagy hasonló?
Azonban könnyű mondani. Bennem is él a félelem...

Kedves Judit!
Szeretnélek biztatni, hogy IGEN, lehet újra kezdeni ilyen "idősen" is. Ez nem azt jelentti, hogy el kell válni mindenképpen, hanem azt, hogy változtatni kell. Sok szempontból mintha az én példámat olvastam volna kb. 1 évvel ezelőtti állapotomban. A döntés bizonyos értelemben a legnehezebb része a folyamatnak. Aztán már "csak" a végrehajtás van hátra. Nem mondom, hogy könnyű, de meg lehet csinálni és érdemes is!! Előbb azt gondold végig, hogy így szeretnéd-e leélni az életedet? Ha igen, akkor ne csinálj semmit... Ha szeretnél még nőként, emberként pozitív élményeket, akkor viszont tegyél érte: előbb add vissza magadnak az önbecsülésedet a külsőd és a belsőd átalakításával. SicMic tanácsai sokat segíthenek. Közben praktikus lehet, ha leírod, összegzed az érveket, hogy mi tetszik/nem tetszik a mostani életedben és a teendőket. Ne várj könnyű menetet, a férjednek bizonyára nem igazán fog tetszeni minden változás, de ha szeret és meg akar tartani, akkor elfogadja. Sajnos több esélyt látok arra, hogy ez nem így lesz. Bármit teszel is azt egyedül saját magadért és ne másért tedd! Ha egyedül nem érzel erőt, kérj segítséget a környezetedből és kommunikált velük, hogy Te nem érzed így jól magad és szeretnél változtatni, javítani. Hidd el, többet kaphatsz, mint gondolnád... Örülhetsz, hogy volt valaki aki "felébresztett" , van munkád, egészséged és lenne hová menned. Van megoldás, de tenni kell érte! Sok erőt és sikert kívánok hozzá.

Megint egy ostoba nő...

Figyi! Én voltam csicska kényszerből egy olyan pasi mellett sok évig mint a férjed,csak ő hozzámnyúlt elég gyakran így is úgy is! Elváltam! Most is csicska vagyok sok éve,de önként egy olyan pasi mellett aki megérdemli és ez engem boldoggá tesz! Nem a csicskasággal van a baj!:)

SicMic, már régen olvastam tőled valamit, azt hittem, eltűntél. Már hiányoltalak. Örülök, hogy újra "látlak". Soraiddal pedig ismét nem nehéz egyetértenem.

Nagyon nehéz helyzetben vagy. Most sokan azt fogják tanácsolni, próbálj erről beszélni a férjeddel. Én nem mondom, mert azt hiszem erre képtelen lennél, és esélyt sem adna rá. Ha lehetett volna már szóltál volna neki.
Azt nem értem, hogy mertél ilyen ember mellett 4 gyereket vállalni. Egyértelmű, hogy mindig tartottál tőle, és nem voltatok igazi társak, akik megbeszélik a gondjaikat, az érzéseiket. Te alkalmazkodtál, ő pedig vezette a családot, a saját elképzelése szerint. Ez nem párkapcsolat, csak együttélés. Nagyon gondold meg a válást. Ilyen férj nem enged könnyen el. Nem lesz gáláns, csúnya, nagy rumli lesz, arra számíts.
A válás előtt megpróbálhatnál megbeszélés, szólás nélkül változtatni, hogy Neked is jobb legyen. Hajat otthon is lehet festeni, úgy olcsóbb. Valami sajátodhoz hasonló, nem rikító színt válassz. A felesleges kilókat a mostani lelkesedéseddel könnyebben le tudod adni. Az iskolában, ahol dolgozol, keress egy mozgásra való olcsó lehetőséget. Gyerekekkel akár, a kollegák biztos megengedik. A tanítványoknak pedig biztos nagyon imponál majd. Majd amikor kicsit jobban nézel ki, lesz önbizalmad is több. A gyerekeid értékelni fogják az erőfeszítésedet. A férjed, ha rákérdez, mond meg, hogy Te már nem bírtad elviselni Magadat, ahogy voltál. Az egészségedre is káros a túlsúly, nem tehettél mást. A munkahelyeden pedig sokat számít a kinézet is, hiszen emberekkel dolgozol. Ha zavarja, lehet válni. De az is előfordulhat, hogy pozitívan értékeli a változást, és együtt is lehet boldognak lennetek.

Soha nem késő. A férjed megfojt, megaláz, nem nem veszed észre? Menekülj!!! A férjed egy őrült, főleg, hogy féltékenykedik, ott aláz meg, ahol tud. Tudom,. béka segge alatt van az önbizalmad, ésa nehéz kilépni egy házasságból. De akkor is, a barátnőd felébresztett, és próbáld meg. Gyerekeidnek is jobb lesz, ha nem látják a szüleiket veszekedni.
Miért perelné el? Nem csaltad meg, van munkád, ninc skáros szenvedélyed. És ha már idősebbek, választhatnak, melyiküknél akarnak maradni.
Én ugyan nem vagyok férjnél, de a barátom ugyanúgy kinevetett előtte -én is imádok/imádtam rajzolni. De nem hagytam föl sem ezzel(manapság inkább időhiány miatt nem csinálom, de szeretném) a sporttal, meg egyéb hobbijaimmal.Sajna az a baj, hogy hagytad magad átformálni mellette, nem őrizted meg az egyéniséged, hagytad magad megfojtani. Barátnőd rámutatott -a csicskája lettél, akibe bármikor belerúghat. Nincs nála becsületed, csak az ingyencselédet látja benned. Ennek nem nő kell, hanem egy rabszolga!
Válj el! Élvezd a munkád, éld az életed, biztos könnyebb, hogy nincs, aki ellenőriz, baszogat. Kezdd újra az életed, fogd a gyerekeket, festegess, kezdj tornázni, vegyél magadnak néha egy-egy új ruhát. És ha pozitivizmus, önbizalom sugárzik rólad, tuti találni fogsz egy embert, még ennyi idősen is, aki megbecsül tényleg.