Dilemma: Szeret vagy csak kihasznál egy 13 évvel fiatalabb srác?
2010. március 16.
Negyvenhárom éves vagyok, ő harminc. Van egy kamasz fiam, aki már a saját útját járja, ő pedig nőtlen, nemrég szakított a barátnőjével, akivel két évig együtt élt. Gyereke nincs.
Informatikus, gyakran őt küldi ki a cége a mi vállalatunkhoz, ha elromlik valami a gépen. Egy nap épp túlóráztam, amikor megérkezett, nem volt ott senki, csak ő meg én. Akkor már legalább egy éve ismertük egymást látásból, néha el is csevegtünk viccesen, és mindig úgy nézett rám, mintha fel akarna falni a szemével.
A barátaim, kollégáim szerint egyáltalán nem látszik rajtam a korom, úgy szokták mondani, az a fajta nő vagyok, akinek nincs is kora, egyszerűen csinos és kész. Szeretném hinni, hogy tényleg így van, mert ez a korkülönbség, ez a tizenhárom év nagyon soknak tűnik így első hallásra.
Azért mondom, hogy első hallásra, mert azon bezzeg senki nem akad ki, ha fordítva áll ennyi év, vagyis ha a férfi idősebb. Miért ne lehetne egyszer, hogy a nő az idősebb?
A korkülönbség önmagában nem lenne baj szerintem, ha egyikünket sem zavarja. Más baj van itt, azt hiszem.
Szóval azon az estén, amikor kettesben maradtunk az irodában, megdicsérte a parfümömet, a hajamat, aztán búcsúzáskor megpuszilt, átölelte a derekam. Jó érzés volt nagyon, mert az én előző kapcsolatom már két éve véget ért, és mivel nem vagyok egy csapodár alkat, nem kezdek futó kalandokba, azóta nem is ért hozzám férfi. Ezért mondom, hogy jólesett, ahogy átfogta a derekam, mintha áramot vezettek volna belém, hirtelen felébredt bennem a két éve alvó nő, és szinte elgyengült, alig álltam a lábamon.
Mivel a gép megjavításához alkatrészre volt szükség, azt mondta, másnap újra jön, hogy befejezze a munkát. De egész nap nem bukkant elő. Délután négy körül remélni kezdtem, hogy azért nem jön, mert abban hisz, hogy megint egyedül talál, ahogy előző nap. Hallgattam a megérzésemre, és megint bent maradtam túlórázni. Nem hiába, háromnegyed ötkor betoppant.
Ragyogott a szeme, fülig ért a szája, piros volt az arca, és szívdöglesztően jól nézett ki. Valamelyik filmsztárra hasonlít, csak most nem jut eszembe a neve. Puszival üdvözölt, amelyből a második a szám sarkára csúszott. Lehunytam a szemem, és visszacsókoltam. Ezt újabb puszi követte, már egészen a számra, aztán belevesztünk egymásba. Nem tudom, mennyi idő tehetett el, ahogy ott álltunk és csókolóztunk, de utólag visszagondolva legalább húsz perc volt. Tetőtől talpig remegett, és nagyon illedelmes volt, nem nyúlkált, nem fogdosott, csak csókolt és csókolt, és én nagyon-nagyon boldog voltam. Arra ocsúdtunk, hogy a takarítónő benyitott a szobába. Sietve elbúcsúzott, a géphez hozzá sem ért, és még gyorsan elkérte a számom, és megadta ő is az övét. Hívjuk egymást, mondta.
Ó, mennyire utálom ezt a „hívjuk egymást” szöveget, bizonytalanná tesz, nyugtalanná, mert nem tudom, várja-e, hogy hívjam, mert ő nem mer zavarni, vagy nekem illik kivárni, hogy ő jelentkezzen? A csók kedden történt, péntekig vártam a telefonját, minden csörgésre összerándultam, de nem jelentkezett. Ekkor küldtem neki egy sms-t. Csak annyit, hogy hogy van?... Erre válaszolt is, igaz, csak szombat délelőtt, hogy sokat gondol rám, és nagyon szeretne újra átölelni. A torkomban dobogott a szívem. Visszaírtam, hogy jöjjön el hozzám vasárnap délután. Azért akkorra hívtam, mert tudtam, hogy akkor nem lesz otthon a fiam.
Mint egy tinilány, úgy készültem a vasárnapra. Kozmetikushoz mentem, gyantáztattam, masszíroztattam, hogy kisimuljanak a ráncaim. Elkezdtem szörnyen gyanakodva nézegetni magam a tükörben, mennyire látszik a korom, nem visszataszító-e, hogy már nem olyan a bőröm, mint egy húszévesé. Azon tipródtam, milyen legyek vele, amikor vasárnap majd belép az ajtón, hogy fogadjam, megpusziljam-e vagy rögtön jöjjön a csók? Vagy illik előbb leültetni, kávéval kínálni, csevegni?
Betoppant, és azonnal szájon csókolt. Én meg a nyakába csimpaszkodtam. Gyönyörűen indult. Aztán kicsit mindketten lefagytunk. A kanapén ülve semmitmondó dolgokról kezdtünk beszélgetni, miközben egymás száját kívántuk. Szörnyen zavarban voltam. Nem akartam, hogy kiéhezett idősödő nőnek tartson, meg azt se, hogy mégsincs kedvem hozzá. Néha megcsókolt, aztán megint csak a csend, tétova szavak, kávé... Aztán végre nagyon elkezdtünk csókolózni. A fülembe súgta, hogy szörnyen kíván. Megkérdeztem, tudja-e, hány éves vagyok. Nem érdekel, mondta. De azért csak kiszedte belőlem, hogy negyvenhárom. De nem zavarta, látszólag. Csókolt tovább. Én mondtam, hogy menjünk be a belső szobába, az ágyra. Elindultunk. Én alig kóvályogtam, tényleg, mintha részeg lettem volna a csókjaitól. Láttam, éreztem, hogy ő is mindennél jobban kíván.
Ekkor megszólalt a telefonja. Fél percig beszélt, aztán bánatos arccal rám nézett, hogy nagyon sajnálja, de mennie kell. Meg se tudtam szólalni a döbbenettől. Épp most? Mikor együtt lehettünk volna? Pont ebben a minutumban, azonnal? Bólogatott, de nem adott magyarázatot. Azt mondta, hajnalban el kell utaznia két hétre, de amint hazaér, felhív, hogy találkozzunk, és akkor bepótoljuk, ami most elmaradt.
És elment.
Szörnyen megalázva éreztem magam. Soha nem történt még velem ilyesmi. Mintha minden és mindenki rajtam röhögött volna. És én még romantikus álmokat szőttem vele, hogy a korkülönbség ellenére boldogok leszünk, hozzámegyek, akár még gyereket is szülök neki. Pedig még annyira sem kellek, hogy egyetlen egyszer lefeküdjön velem. Bármi fontosabb nálam.
Reggelre jobban lettem, és az jutott eszembe, talán tényleg fontos dolga volt. Annyi minden lehet. Valami tragédia. Bár nem tűnt úgy, mint aki rossz hírt kapott. De bármi más is lehetett. És hogy talán mégsincs vége, és mégis találkozunk, és bepótoljuk... Aztán megint összezuhantam, és arra gondoltam, nekem nem ilyen szerelemre van szükségem. Nem véletlenül várok két éve társ nélkül. Én nem érem be akárkivel. Arra vágyom, hogy aki átölel, az tényleg engem öleljen, csak rám gondoljon, csak rám vágyjon, hogy bízhassak benne, hogy vigyázzon rám. Hogy ne tudja elmarni tőlem semmilyen hívás. Mélyérzésű ember vagyok, számomra a szex nem csak délutáni időtöltés. Sokkal több annál. Neki csak ennyi lenne?
Két hetem van, hogy kitaláljam, belemenjek-e egy ilyen kapcsolatba. Nagyon félek, hogy szörnyű sebeket kapok. Remélhetem-e hogy ebből még kisül valami jó, vagy felejtsem el, mert a srácnak csak „arra” kellek, pontosabban még arra sem? Nem tudom, mit tegyek, fojtsam-e magamba az álmaimat, vagy igenis merjek tervezni, legyek igazi nő, szédítsem őt magamba? Az se biztos, hogy egyáltalán felhív még valaha. Kérlek, segítsetek!
A barátaim, kollégáim szerint egyáltalán nem látszik rajtam a korom, úgy szokták mondani, az a fajta nő vagyok, akinek nincs is kora, egyszerűen csinos és kész. Szeretném hinni, hogy tényleg így van, mert ez a korkülönbség, ez a tizenhárom év nagyon soknak tűnik így első hallásra.
Azért mondom, hogy első hallásra, mert azon bezzeg senki nem akad ki, ha fordítva áll ennyi év, vagyis ha a férfi idősebb. Miért ne lehetne egyszer, hogy a nő az idősebb?
A korkülönbség önmagában nem lenne baj szerintem, ha egyikünket sem zavarja. Más baj van itt, azt hiszem.
Szóval azon az estén, amikor kettesben maradtunk az irodában, megdicsérte a parfümömet, a hajamat, aztán búcsúzáskor megpuszilt, átölelte a derekam. Jó érzés volt nagyon, mert az én előző kapcsolatom már két éve véget ért, és mivel nem vagyok egy csapodár alkat, nem kezdek futó kalandokba, azóta nem is ért hozzám férfi. Ezért mondom, hogy jólesett, ahogy átfogta a derekam, mintha áramot vezettek volna belém, hirtelen felébredt bennem a két éve alvó nő, és szinte elgyengült, alig álltam a lábamon.
Mivel a gép megjavításához alkatrészre volt szükség, azt mondta, másnap újra jön, hogy befejezze a munkát. De egész nap nem bukkant elő. Délután négy körül remélni kezdtem, hogy azért nem jön, mert abban hisz, hogy megint egyedül talál, ahogy előző nap. Hallgattam a megérzésemre, és megint bent maradtam túlórázni. Nem hiába, háromnegyed ötkor betoppant.
Ó, mennyire utálom ezt a „hívjuk egymást” szöveget, bizonytalanná tesz, nyugtalanná, mert nem tudom, várja-e, hogy hívjam, mert ő nem mer zavarni, vagy nekem illik kivárni, hogy ő jelentkezzen? A csók kedden történt, péntekig vártam a telefonját, minden csörgésre összerándultam, de nem jelentkezett. Ekkor küldtem neki egy sms-t. Csak annyit, hogy hogy van?... Erre válaszolt is, igaz, csak szombat délelőtt, hogy sokat gondol rám, és nagyon szeretne újra átölelni. A torkomban dobogott a szívem. Visszaírtam, hogy jöjjön el hozzám vasárnap délután. Azért akkorra hívtam, mert tudtam, hogy akkor nem lesz otthon a fiam.
Mint egy tinilány, úgy készültem a vasárnapra. Kozmetikushoz mentem, gyantáztattam, masszíroztattam, hogy kisimuljanak a ráncaim. Elkezdtem szörnyen gyanakodva nézegetni magam a tükörben, mennyire látszik a korom, nem visszataszító-e, hogy már nem olyan a bőröm, mint egy húszévesé. Azon tipródtam, milyen legyek vele, amikor vasárnap majd belép az ajtón, hogy fogadjam, megpusziljam-e vagy rögtön jöjjön a csók? Vagy illik előbb leültetni, kávéval kínálni, csevegni?
Betoppant, és azonnal szájon csókolt. Én meg a nyakába csimpaszkodtam. Gyönyörűen indult. Aztán kicsit mindketten lefagytunk. A kanapén ülve semmitmondó dolgokról kezdtünk beszélgetni, miközben egymás száját kívántuk. Szörnyen zavarban voltam. Nem akartam, hogy kiéhezett idősödő nőnek tartson, meg azt se, hogy mégsincs kedvem hozzá. Néha megcsókolt, aztán megint csak a csend, tétova szavak, kávé... Aztán végre nagyon elkezdtünk csókolózni. A fülembe súgta, hogy szörnyen kíván. Megkérdeztem, tudja-e, hány éves vagyok. Nem érdekel, mondta. De azért csak kiszedte belőlem, hogy negyvenhárom. De nem zavarta, látszólag. Csókolt tovább. Én mondtam, hogy menjünk be a belső szobába, az ágyra. Elindultunk. Én alig kóvályogtam, tényleg, mintha részeg lettem volna a csókjaitól. Láttam, éreztem, hogy ő is mindennél jobban kíván.
Ekkor megszólalt a telefonja. Fél percig beszélt, aztán bánatos arccal rám nézett, hogy nagyon sajnálja, de mennie kell. Meg se tudtam szólalni a döbbenettől. Épp most? Mikor együtt lehettünk volna? Pont ebben a minutumban, azonnal? Bólogatott, de nem adott magyarázatot. Azt mondta, hajnalban el kell utaznia két hétre, de amint hazaér, felhív, hogy találkozzunk, és akkor bepótoljuk, ami most elmaradt.
És elment.
Szörnyen megalázva éreztem magam. Soha nem történt még velem ilyesmi. Mintha minden és mindenki rajtam röhögött volna. És én még romantikus álmokat szőttem vele, hogy a korkülönbség ellenére boldogok leszünk, hozzámegyek, akár még gyereket is szülök neki. Pedig még annyira sem kellek, hogy egyetlen egyszer lefeküdjön velem. Bármi fontosabb nálam.
Reggelre jobban lettem, és az jutott eszembe, talán tényleg fontos dolga volt. Annyi minden lehet. Valami tragédia. Bár nem tűnt úgy, mint aki rossz hírt kapott. De bármi más is lehetett. És hogy talán mégsincs vége, és mégis találkozunk, és bepótoljuk... Aztán megint összezuhantam, és arra gondoltam, nekem nem ilyen szerelemre van szükségem. Nem véletlenül várok két éve társ nélkül. Én nem érem be akárkivel. Arra vágyom, hogy aki átölel, az tényleg engem öleljen, csak rám gondoljon, csak rám vágyjon, hogy bízhassak benne, hogy vigyázzon rám. Hogy ne tudja elmarni tőlem semmilyen hívás. Mélyérzésű ember vagyok, számomra a szex nem csak délutáni időtöltés. Sokkal több annál. Neki csak ennyi lenne?
Két hetem van, hogy kitaláljam, belemenjek-e egy ilyen kapcsolatba. Nagyon félek, hogy szörnyű sebeket kapok. Remélhetem-e hogy ebből még kisül valami jó, vagy felejtsem el, mert a srácnak csak „arra” kellek, pontosabban még arra sem? Nem tudom, mit tegyek, fojtsam-e magamba az álmaimat, vagy igenis merjek tervezni, legyek igazi nő, szédítsem őt magamba? Az se biztos, hogy egyáltalán felhív még valaha. Kérlek, segítsetek!
Kapcsolódó anyagok
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 31 darab hozzászólás érkezett!
A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!
nana.hu Facebookon
Változz Béres Alexandrával!
Gyakorlatokkal, étrendekkel, állandó és alkalmi szakértőkkel, heti hírlevéllel, valamint exkluzív tartalommal várunk!
Hirdetés
Hirdetés
Szolgáltatások
Rovatok
Régi már a topic, de azért elmondom, ez egy tipikus GYÁVA IMPOTENS fickó, aki nem a 43-as számtól fosott be, hanem a szextől, ami abban a helyzetben már "elkerülhetetlen" volt. "Egész testében remegett" - ja, romantikázni azt tud, kívánja is a nőt, csak hát a folytatás... inkább elszelel, nehogy már beégjen.
Ti még hisztek abban a tévedésben, hogy a szerelemben a kor számít? Vagy, hogy a jó kapcsolat kompromisszumokból áll? Néhány hónapja szerencsém volt egy igazi lelki tanácsadóhoz eljutni, aki segített felszámolni azokat a bennem lévő akadályokat, amikről mindig is éreztem, hogy gátol valami, de az igazi okokat megfogalmazni sem tudtam magamban. Azóta bevonzottam az IGAZI páromat és boldogan várjuk az első babánkat is. Nincs bennem semmi kétség és megalkuvás. Azt a szeretet kapom, amire mindig is vágytam. Ursinyi Julia párkacsolati oldásai és tanításai nélkül tudom, hogy még ma is egyedül töprengenék az életen. Azoknak javasolom, akik nem tétlenek tenni a boldogságukért és hajlandóak szembenézni saját lelkükkel, akár sok-sok élet dimenziójában, és lebontani elrontott érzelmeket, régi és új átkokat. Azoknak, aki nem adták még fel teljesen és a lelkük mélyén még érzik, hogy nem ennyi az egész élet.
Kedves Petra! Az én esetemben a Hölgy több, mint 6 évvel volt idôsebb. A kapcsolatunk 10 év ismeretség után fordult romantikusra, és bár én nagyon komolyan gondoltam a sablonosnak tûnô holtomiglant, sajnos Ô 2,5 év után durva módon szakította meg kapcsolatunkat. A kép természetesen e rövid leírásnál sokkal árnyáltabb. Mindenesetre csupán azt akartam volna elmondani Neked, hogy józan férfiember egy finom 40-es hölgyért bizony simán meg tud ôrülni. (Sôt, az érett bor a friss szüretelésûnél sokkal zamatosabb.)
Mit veszthetsz, ha elfogadod a közeledést? Hátha Neked sikerül, légy bátor, hogy boldog lehess! Ha nem úgy alakul, ahogy eltervezted, legfeljebb óvatosabban túlórázol a jövôben. :) Sok szerencsét kívánok!
Mirol beszeltek? meg az sem biztos,hogy a pasi akarja a not,lehet,hogy pillanatnilag akarta de ahogy a korat megtudta mar nem volt biztos benne.
Kulomben is egy kicsit gyanus a hirtelen tavozasa,hacsak nem halaleset vagy nem egett a haza akkor ha ugy be volt indulva ,meg egy fel orat mitol nem tudott maradni???????es fejezi amit elkezdett.
Varjon a no meg egy-ket hetet aztan kialakul de semmi kep ne szovogessen eskuvoi almokat (amugy ez nevetseges ebbe a korba nem gondolod?).
A pasik semmitol n em tudnak jobban visszariadni mint az ilyen noktol aki igy nyomul es birtokolni akar.
Barmennyire is meno most,hogy a nok kezdemenyeznek ,az nem minden pasinak jon be,jobban teszed,hogy varsz,ha akar megkeres.
Sok esetbe nem is a korral van gond hanem a turelmetlen egyszerelunk felfogassal.
Babuci egyetértek veled. A sors csak olyan szituációt szór eléd amivel dolgod van. Merd megélni, álmodozz és ne görcsölj. Tanulj ha tanulni kell tapasztalj ha fáj ha nem, ha nem ezzel a fiúval éled meg majd jön másik. élvezd az életet!!
HA POFÁRA AKARSZESNI KISANYÁM ,HÁT ERŐLKÖDJ MÉG EGY KICSIT .
ARRA NEM IS GONDOLSZ ,HOGY EGY ELŐRE MEGBESZÉLT HIVÁSSAL
RAGADTA MEG A MENEKÜLÉS LEHETŐSÉGÉT ,MERT ANNYIRA NYOMULTÁL RÁ ,
HOGY AZ VISSZTASZITOTTA A FOLYTATÁSTÓL.
ÖREGEDŐ NŐK,HOGY A FRANCBA NINSC EGY SZEMERNYI ÖNKRITIKÁTOK SEM !!!
Döntsd el!Kell?Szeretnéd?Ha nem lesz több egy alkalomnál, akkor is megtennéd?Túléled, ha utána nem keress?Feltudod majd dolgozni, hogy esetleg több nem lesz?Ha IGEN!Akkor a választ már tudod!Tedd meg, ha mindened azt kívánja!Mit veszítesz?Egy alkalmat, ami jó lehet neked!Azt meg senki nem tudhatja, hogy mégis nem-e lesz folytatás!Ugyan hány olyan eset van, aminél egyéjszakás kalandnak indul valamelyik fél részéről, aztán mégis több lesz.Egyszer élsz, nincs párod, hát akkor?A fene nagy tisztességgel, meg visszalépéssel több leszel?Nem!Hallgass a szívedre!!!
Kedves ismeretlen!
Ne hallgass erre a sok károgó okos tojásra! Hisz nem tudhatod miért is kellett elrohannia. Várd meg nyugodtan hogy mi is történt, s csak utána dönts! Az álmodozás jó, megszépíti az ember mindennapját! Csak egyre vigyázz, maradj a "
földön"! Kívánom neked hogy megtaláld a boldogságot, akár evvel a férfival, akár mással.
Ébresztő !!!!!!!!!!!!!!!!!!!Két hétre el kell mennie. HA-ha -ha . Menekül a pasi.
borzasztóan naiv dolog azonnal romantikus álmokat szőni és az első együttlét előtt olyanokat kitalálni, hogy gyereket szülsz majd neki, stb...nem hittem volna, hogy egy 40 éves érett nő ennyire gyerekes módon tud viselkedni.
Dr. halál, akár meg is sértődhetnék a megjegyzéseden, ha nem lenne nyilvánvaló: nem vagy tisztában, ki a pedofil. A pedofil az, aki 5-6 éves kisfiúk-kislányok iránt vonzódik betegesen. Egy 22 éves végzős egyetemista, azaz felnőtt hölgy semmiképp sem sorolható ebbe a korosztályba.
A könnyű kis kaland arra jó volt, hogy lendületet kapjon a hölgy, ne savanyodjon be teljesen. A fiút jobb elfeledni. Kedves kis kalandból nagy eséllyel sok megaláztatás várna rá. Minek bonyolítaná az életét? Hálás lehet a fiúnak, hogy megnyitotta a lelkét, végre kozmetikushoz, masszőrhöz ment, törődött magával. Tapasztalatom, hogy ilyenkor a nők általában kivirágoznak, s egyre több férfi veszi észre őket.
Tehát félre bú, félre bánat! Első a gyerek, de ahhoz, hogy a gyereket kiegyensúlyozottan fel tudja nevelni, önmagát is boldoggá kell tennie. De nem egy másfél évtizeddel fiatalabb férfival.
Petra, én testileg nem mentem bele - pedig kívántam, nagyon.. (több év "nulldiéta" után) De a mai napig az egyik legjobb barátom.. Azóta korban hozzá illő társat is talált magának, őszintén örülök neki (meg annak is, hogy megismerhettem). Azt hiszem, mindketten jól jöttünk ki a több éven át tartó intenzív lelki kapcsolatból anélkül, hogy komolyabb sebeket okoztunk volna egymásnak.. persze lehet, hogy ez csak Vele történhetett volna így, nem tudom.. Amúgy biztos vagyok benne, hogy a hasonló kapcsolatok nem mentesek az érdekektől, tehát a hozzá hasonló fiatal srácok a lelki érettséget, tapasztalatot, tapintatot, biztonságérzetet keresik az idősebb partnerben. Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de ha picit empatikusan belegondolsz, önmagad is megtalálod a kérdésedre a választ.
Ha valakinek fontosak vagyunk, az telefonál, keresi a társaságunkat és nem titkolózik. Én is sokat áltattam magam.. de ez a tapasztalatom.
Szia Petra!
Ugyanezt a dilemmát én is megéltem egy 12 évvel fiatalabb fiúval kapcsolatosan.
Először nem akartam tőle semmit,mert kőkemény elveim voltak,amibe szépen bele is csúsztam.
Ő lett az életem első igazi szerelme,pedig előtte már kettő hosszabb kapcsolaton túl voltam.
Gyengédséget kaptam,és nem volt megállás.
Sajnos nem teljesedett be,mert mi is csak találkozgattunk,ennyi telt tőle.
Kiszállni nem tudtam,sodródtam az érzéseimmel együtt.Tudtam,éreztem ez nem jó,örlődtem miatta.Sokszor dobott,és sokszor vissza is jöhetett..
Kivülállók adták a jó tanácsokat,de én se láttam,se hallottam.Nem tudtam kivülről rátekinteni a helyzetre,annyira bele voltam ragadva.
Nagyon fájdalmas ,és keserű szerelem volt ez .Én szerettem volna őt,ő hadakozott,mégis ragaszkodott..Mai napig nem tudjuk egymást elengedni,viszont viszonyt már nem folytatok vele.Elfáradtam,belefáradtam..
Ma már tudok nem-et mondani,sokat tanultam a saját poklomból amit megjáratott velem:)
Be kell valljam,nagy tanitó mesterem lett ő nekem,mert a fájdalom megnyitotta a szivem.Sokkal szabadabban érzem magam,erősebb vagyok,és merek kimondani, megélni dolgokat.Már nem haragszom rá,és önmagamra sem.
A jövőt nem tudni,de biztos vagyok benne,hogy amiket ebből a szerelemből megtanultam,az elkövetkezendő időkben kamatoztatni tudom.
Csodálatos volt vele minden pillanat,nagyon-nagyon szeretem még most is.
Nos Petra,az élet nem véletlen adta az utaba őt,valamit tanulnod kell ebből.Soraid olvasva a bátorságot biztos.:) Merd megélni az adott helyzetet.Merj boldog lenni,mégha kevés időre is.És nézz szembe minden érzéssel amit kivált belőled.
Tök mindegy hogy alakul,ugyis meg kell élned azokat az érzéseket amik most vannak teritéken.Ha nem ezzel a fiuval,akkor egy másikkal,mert az élet egy nagy iskola,fejlődnünk,erősödnünk kell.
Örülj annak,hogy nő vagy,és vonzó,kivánatos.Testiség is kell,mert szokták azt mondani,akit fényeznek,az ragyog.:)
Sok sikert tudok kivánni,és csak előre!
George,nem tudom mit akart ezzel mondani,de igy beszélni egy nőről,hááát..
Ha a nőt csak használni tudta,és ugy festette le mint egy kurvát(elnézést),akkor ő is csak egy pöcs tudott lenni mellette,akit szintén használtak.
Nem biztos,hogy erény neki az,hogy fiatalabb x-évvel.Lehet a nőnek ő csak egy kispályás pasi volt,aki funkcionálisan betölthette a feladatát néhanapján,és hello.
Jah,neked biztos megérte, te pedofil...
22 évvel volt fiatalabb nálam, összejöttünk, én már válófélben voltam, szerettük egymást, nagyon... Sejtettem, hogy egyszer vége lesz, majd négy évig voltunk együtt, mikor udvarolni kezdett neki egy korban hozzá közelebb álló srác, engedett a kísértésnek... Kicsit meghaltam, de ma, másfél évvel később is vallom: megérte. Sokkal szegényebbnek érezném magam, ha nem történt volna meg. - Több mint egy éve együtt vagyok egy korban hozzám illő (8 évvel fiatalabb) hölggyel, jól megvagyunk, szeretjük egymást, csöndesen, kitartóan. A 23 éves lány szép emlék, megérte.
Szerintem egész egyszerűen szánalmas, hogy egy 40 éves ő ezt nem bírja saját maga kideríteni.
Kedves Petra!
Én is úgy indultam neki a kapcsolatomnak, hogy lesz, ami lesz! 12 évvel fiatalabb a párom, akivel lassan 3 éve vagyunk együtt, és nagyon jól megértjük egymást.
Ne menj bele!
George: kegyetlen amit írtál, de igaz. Sajnos.
Szerintem nagyon bölcs lenne több George hozzászólást is olvasni!Rengeteget tanulhatnánk belőle,és legalább itt hadd legyenek őszinték!Nekünk kell észnél maradni, mérlegelni.Nem kötelező belemenni ezekbe a játékokba!
Kedves Petra.
Minden attól függ, mit vársz ettől a kapcsolattól. Ahogy nekem a történetből kitűnik, te társat keresel, valakit, akivel összekötheted az életed, teljes egészében. A srác jelenleg nem tett erre utaló jeleket, hogy ő is ilyesmire vágyna, ő inkább csak megkívánt téged. Ez az egész csak szexuális vonzódás, semmi több.
A tanácsom a következő: ha komolyat szeretnél, akkor hagyd a francba ezt a tacskót, és keress egy igazi férfit. Aki becsül annyira, hogy udvarol, töri magát, hogy veled legyen, és nem csak egy kósza numera vagy neki, hanem meg is akar ismerni. Tényleg és egészen. Ha csak egy viszonyra vágysz, mert nem volt 2 éve pasid, akkor hajrá, szexelj vele, amíg független vagy és nem találsz jobbat. De ne hidd, hogy ez ennél valaha is többet fog jelenteni, nem fog felelősséggel tartozni a lelkedért, azt neked kell a csalódástól megóvni azzal, hogy őszinte vagy magaddal és nem ringatod magadat a fent leírt illúziókba. Nem tartozik hozzád, nem a tulajdonod, nem köteles elszámolni az életével neked. Attól, hogy odaadod magad neki, ne várj tőle semmit, mert fájdalmas lesz beismerni, hogy neki nem jelentett annyit, mint neked. Élvezd a pillanatot és ennyi. :) Szerintem ez a legtöbb, amit kaphatsz tőle jelen helyzetben... Ez se semmi, ha tudod becsülni. ;)
Kedves Petra lehet fiatalabb akit szeretunk ez nem gond .
Te szep apolt kivanatos holgy vagy.De a tortenet utan erzem
hogy a fiunak csak a szex kell.Te tobbet erdemelsz.
Elfog jonni az aki szivbol fog szeretni.
Udvozletem Moni
Ha az eszedre halgatsz akkor nem teszel semmit ha viszont a szívedre halgatsz akkor tedd meg. Figyelj 2 éve nem voltál pasival ez egy jó alkalom szimpatikus számodra,jól néz ki stb. Ez egy lehetőség, persze lehet ,hogy kudarc lessz belőle de ha nem probálod meg sosem fogod megtudni. Lehet hogy csak egy kevés ideig fog tartani de boldog leszel.
Ha nem teszed meg mindig ott lessz benned a ha.
Én azt mondom Carpe Diem.
Bárhogyan is döntessz sok sikert kivánok neked hajrá.
Érdekes történet.
Okulásul itt a sajátom...
Elváltam, két gyereket neveltem egyedül;
Állásinterjúra mentem, Ő fogadott; Simán szimpatikus volt, de sem több sem kevesebb.
Felvettek, jó hely volt szerettem ott dolgozni. Közvetlen kollegák voltunk, de nekem egyszer sem fordult meg a fejembe hogy több is lehet.
Felesége, két gyereke volt, a korkülönbség 12 év, akkor 30 éves volt.
Konzervativ nevelést kaptam, eleve kizárt volt részemről bárminemű ilyen kapcsolat.
Rá két évre hogy odakerültem,elkezdett udvarolni, nemcsak kezdett, tudott is, nagyon. Mereven elzárkoztam a fent leirtak miatt.
Közel egy évig tartott az udvarlás miután belementem a semminek nem nevezhető kapcsolatba. Megtehettem, mert független voltam, amugy sem vártam semmit egy ilyen viszonytól, de Ő annyira akarta.
Könnyü helyzetben voltam, mert tudtam több évre külfödre megy családostol kiküldetésbe, ergo egyszeri és megismételhetetlen románc.
Életemben ekkorát még nem tévedtem.
Hálás vagyok a sorsnak mert megtaláltam életem szerelmét.
Ugyanis a mai napig tart, ennek lassan husz éve. Igaz egyszer sem, kértem vagy utalatam rá hogy függetlenitse magát miattam, és ez ma is igy van.
Igy is lehet élni, papir minden nélkül boldogan.
T.Nötársaim! azzal van sok kapcsolat elrontva, hogy rövid idön belül mindnyájan össze akarjátok kötni az életeteket, gyereket szülni a Kedvesnek.
Nem kell a himnemű függetlenségének megszüntetésére utazni, ha valakit nektek rendelt a sors, meg fog találni benneteket.
Tömören ennyi.......
Nekem tetszett ez a történet. Én amolyan férfifaló vagyok, aki imádja a szexet, szereti a fiatalabb fiúkat...szóval szerintem a kor tök mindegy. Abszolút tök mindegy. Viszontt azok a dilemmák, aminek a szerző leír, mindennaposak. A lépések, amiket megteszünk egymás felé, a hátralépések, amikor, nem tudjuk, hogy a másik mit vár el tőlünk. Idegőrlő várakozások sms-re, randevúra...brrr....a hideg is kiráz. Olyan partner kell, akivel nem kell ezeket a játékokat játszani, aki energiát ad, akivel ott vibrál a levegőben, hogy fontos vagyok neki és ezt egyikünk sem fél kimutatni az érzéseit. Nekem azt hiszem 12 év után sikerült ilyen partnert találni, de sikerült.
george,mindjárt megsajnállak...te kihasználtad azt a szerencsétlen nőt!Kívánom,hogy menyjen tönkre a jelenlegi kapcsolatod, és jöjjél össze egy 13évvel fiatalabb nővel aki majd undorodik a ráncos ványadt testedtől és elküld a francba miután jól szétalázott!
Petra, a pasit küld el a fenébe mert csak szórakozik veled,vagy ha ott és akkor nem tett téged a magáévá akkor lehet,hogy meleg!
Kedves Petra és Hozzászólók! Most lehet, hogy férfiként el fogtok átkozni, de tanácsot kértél, leírom a saját tapasztalatomat a férfi oldaláról. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, PONT ilyen, 13 év korkülönbséggel. Nem volt senkim és időm sem kapcsolatokat kialakítani, ezért belementem egy ilyen viszonyba, amit még kapcsolatnak sem neveznék. A nő nagyon kihívóan viselkedett, én meg nem utasítottam vissza. Viszont! Soha, sehol nem jelentem meg vele nyilvánosan, nem hagytam, hogy kompromittáló helyzetbe kerüljek miatta. Kizárólag szex volt. Persze, muszáj volt kedves szavakat mondani, mert szinte "kiprovokálta", de fele sem volt igaz. Azt sosem mondtam, hogy szeretem. A mellei majd kifolytak a kezemből és közben feszes cicikre vágytam, de ő azt akarta hallani, hogy ez kell nekem. Nagyon odaadó volt az "ágyban" (autó hátsó ülésén, parkban, irodában, de otthon, szállodában sosem, annyit nem ért meg), de az nem ugyanaz, mint amikor az ember a szerelmével szeretkezik. Merthogy mellette is másról álmodoztam, férfiként is családot akartam, gyerekeket és egy olyan nőt, aki gyönyörű, igényes és őszinte. Szerencsére ezt megtaláltam és most már szégyellem azt a viszonyt. Tényleg viszolygok, amikor visszagondolok arra, hogy voltam képes egy ilyen nővel kezdeni és hülyének nézem, amiért többet gondolt. Igénytelen volt, mert bujkált és nem szólt, hogy méltóbb módon találkozzunk. De ő akarta, én csak éltem a lehetőséggel. Nem akarlak megbántani, ezzel nem azt mondom , hogy igénytelen vagy és az is biztos, hogy nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy komoly kapcsolatot akar veled az a srác, de ha mégsem, akkor tanulj a történetemből. Ne ítéljetek el érte! A nő nem volt házas és imponált neki egy fiatalabb srác. Úgy érezte, megfiatalodott mellettem, pedig én a világon semmi változást nem vettem észre, hacsak nem nevetségesen viselkedett. Nem vagy öreg! Mindenki élje meg a saját korát, ne akarjon másnak tűnni, mint ami. Kívánom,hogy megtaláld az igazit, vagy ő találjon Rád. Bocsáss meg az őszinteségért.
Lehet, hogy ismerem ezt az "informatikust"? Annyira ismerős ez a leírás, de ha a véletlen műve is, mindenesetre azt tanácsolom, hogy ne éld bele magad nagyon. A srác abban a pillanatban még komolyan is gondolja, amit tesz, de esküvőről álmodozni nem érdemes, hamarabb fog ő magával konfliktusba keveredni, legkésőbb, amikor az anyukájának kellene bemutatni téged. Végül kilép, feltehetőleg akkor, amikor találkozik valaki mással, aki esetleg korban is jobban hozzá illik. Egyébként nincs semmi veszteni valód. Carpe diem!
Kedves Petra! Talán előbb várd meg a két hetet, és kérdezd meg hogy miért kellett elutaznia. Utána majd eldöntöd a folytatást. Nem kell egyből össze-esküvés elméleteket gyártani... hogy "bármi fontosabb nálam"
Nos,én nem hiszem,hogy a pasas komoly kapcsolatot akarna. Te Petra beleestél a tipikus női hibába: meg sem várod,hogy a pasi lépjen, te már romantikus álmokat szövögetsz és már tudod ,hogy milyen színű lesz a koszorúslányok ruhája. Ez valami borzalom. Miért nem tudod élvezni a pillanatot. Jó együtt amikor találkoztok izgalmas meg minden de ennyi... Majd minden alakul a maga idejében. Szerencsétlen srác, ha akarna is valamit te már rögtön úgy viselkedsz, mint egy féltékeny feleség. "Pedig még annyira sem kellek, hogy egyetlen egyszer lefeküdjön velem. Bármi fontosabb nálam. " Hihetetlen,hogy ezt 43 évesen mondod.
Biztosan bánta,hogy el kellett mennie. Sajna az élet néha szarul keveri a kártyát nem kell ebbe többet látni mint ami van...