Harc, fegyelem, karate

A karate messze több mint sport - az egyik legkiválóbb módszer az ember fizikumának, akaratának, jellemének fejlesztésére, kortól és nemtől függetlenül.

A karate - szó szerinti fordításban - üres vagy fegyvertelen kezet jelent. Olyan küzdőművészet tehát, amely a karatéka, vagyis a sportoló testének különböző részeit fejleszti „láthatatlan” fegyverré. Harcmodorát, technikáit tekintve a karate ütésekkel, rúgásokkal támadja az ellenfelet, miközben annak ellentámadását védi. A legfontosabb cél a félelem leküzdése, amely nélkül nem képzelhető el a feladatra való tiszta koncentrálás, a szabad cselekvés eredményezte győzelem.

A három K egysége

A karate korok és aktuális igények szerint fejlődött, mai formáját évezredek alatt érte el. Minden kor a saját tudományos szintje szerint vizsgálta, alakította a küzdelem lehetséges és leghatékonyabb módszereit.

A kyokushin karate három fő gyakorlási rendszerre osztható, ezt hívjuk a három K egységének:

-Kihon (az alaptechnikák gyakorlási rendszere)

-Kata (a formagyakorlatok rendszere)

-Kumite (a küzdőgyakorlatok rendszere)

A karate oktatása pedig parciális jellegű, azaz részekre bontja az egészet, és lépésről lépésre közelíti meg a küzdelemben való jártasság és készség fejlesztését. A három gyakorlási rendszer szorosan összefügg: egymásból épülnek fel. Tanulással, folyamatos gyakorlással egyre magasabb szintet sajátíthatunk el.

Harc és önkontroll

A Kyokushin Karate nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Kihon és a Kata gyakorlatok mindig a valóságból, az igazi küzdelmekből legyenek kiemelve, leképezve. Ha a karatéka képes megérteni, hogyan töltse meg ezeket az alapgyakorlatokat a valóságban is alkalmazott végrehajtási módokkal, akkor tudja a tökéletességig fejleszteni azokat. Edzésről edzésre egyre nehezebb próbák elé kerülve néhány év alatt alakul ki a helyes védelmi reakció, amellyel megtanulja elviselni az ellenfél kemény találatait is.

A karate gyakorlása így eljuttat arra az erkölcsi szintre, hogy holmi erőfitogtatásokban sose vegyünk részt, és csak szabályos keretek között, edzésen, versenyen, övvizsgán mutassuk meg felkészültségünket, rátermettségünket. A karate nem arra való, hogy visszaéljünk vele, hanem hogy békésebb, bölcsebb, boldogabb életet élhessünk általa.

Végezetül álljon itt egy ősi japán mondás a karate szellemében: „Csak az elsajátítás ténye vezet el a belső lényeg megértéséhez.”