Amikor a kínzó félelem uralkodik

A szorongásos betegségek közül a pánikbetegség a leggyakoribb tünetegyüttes napjainkban. Bár a lakosság igen magas arányát érinti, mégsem kapnak a betegek megfelelő kezelést. A pánikszindróma 1980 óta ismert. A magyar betegek száma több százezerre becsülhető. Ők a felismert és diagnosztizált betegek, s ez sajnos csak kis része a valós betegszámnak. Pedig az idejében felismert betegség háziorvosi ellátásban is eredményesen kezelhető.

Az érintettek a tünetek miatt gyakran kardiológushoz, gasztroenterológushoz (a gyomor és emésztőrendszer problémáira szakosodott belgyógyász) fordulnak, ahol a leletek negatív eredményt hoznak. Csak a vizsgálatok végén derül ki, hogy a páciens pánikbeteg, ezért produkálta a tünetek széles skáláját.

Félek mindentől

A szindróma legalább kétszer olyan gyakori a nőknél, mint a férfiaknál. Ennek egyik oka talán az, hogy az erősen férfidomináns világban gyakran túl nagy nyomás nehezedik a nőkre. A rendszeres stressz pedig kiválthatja a pánikbetegséget. A lelki nyomást tovább súlyosbítja, ha a nő nem bírja a rá nehezedő terheket, és kiborul. Kirohanásait a környezete tévesen hisztinek tekinti…

A kálvária általában huszonévesen kezdődik, és körülbelül negyvenéves korig érinti a lakosságot. Egyetlen pánikrohamot azonban nem szabad összetéveszteni a pánikbetegséggel. De ha a rohamokból legalább négy jelentkezett egy hónapon belül, orvoshoz kell fordulni.
„Kezdetben csak olyan helyzetekben lettem rosszul, amikor valamilyen megmérettetés előtt álltam – meséli egy beteg. – Később azonban a panaszok egyre gyakrabban jelentkeztek. Végül odáig jutottam, hogy voltak napok, amikor képtelen voltam kimozdulni otthonról. Rosszul leszek a buszon, nem bírok felszállni a metróra. Nem akarok bevásárolni járni, mert félek a tömegtől. Most nem dolgozom, próbálok olyan munkát keresni, amit nyugodt környezetben, esetleg otthon végezhetnék.”



Az efféle tünetek szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal jól kordában tarthatók. A kezeléseket mindig egészen kis mennyiségű gyógyszerrel kezdik, és fokozatosan állítják be a szükséges, de legkisebb adagot. Később a leszokás is fokozatosan, de még lassabban történik. Ha szükséges, bármikor vissza lehet térni az eredeti adagra.

Fontos azonban a folyamatos pszichoterápiás kezelés. A nem kezelt pánikbetegek ugyanis gyakran alkoholba vagy kábítószerbe fojtják szorongásaikat, esetleg a súlyosbodó depresszió miatt öngyilkosságot kísérelnek meg.