A hízás oka: félelem

Egyedüllét

A szeretet hiányát a legtöbb ember evéssel próbálja pótolni. A jóllakottság érzése átmeneti elégedettséget hoz, de a  ez a nyugalom szinte csak pillanatokra szól. A szorongás akár már fél óra múlva is felerősödhet. Mivel azonban az egész folyamat valahol a tudatalattiban zajlik, nehéz megtalálni az igazi okot, ami miatt valaki az egyedüllétet riasztónak érzi.
Ám ez nem csak azokra igaz, akik társ vagy család nélkül élnek, hanem azokra is, akiknek kiürült a párkapcsolatuk vagy nehezen jönnek ki családtagjaikkal. Mégsem mernek változtatni, nehogy magukra maradjanak. A menekülés megint csak valamilyen pótcselekvés lesz, talán épp az evés. Vagyis tudod, cselekedned kéne, hogy jobban érezhesd magad, de a hosszú távú megoldás helyett a pillanatnyit választod. Újra meg újra.

Veszteség

A pszichológia feldolgozatlan tárgyvesztésnek nevezi a jelenséget: egy elmúlt esemény, egy elvesztett szerettünk utáni, minden mást háttérbe szorító bánatunkat . Ha megrekedsz abban az időpillanatban, amikor valamilyen számodra fontos dolog véget ért, és képtelen vagy továbblépni, szervezeted is hasonlóan reagál majd. „Foglyul” ejti a bevitt táplálékot, és a kelleténél sokkal jobban fog ragaszkodni hozzá. Visszatart ahelyett, hogy elengedne.
Ez a szorongás egyébként egy másikkal kézen fogva szokott járni: az újtól, az ismeretlentől való félelemmel, ami megint csak arra kényszerít, hogy egyhelyben toporogj. Ilyenkor könnyen érezheted úgy: igaz a mondás, miszerint az a tiéd, amit megeszel.

Kisebbségi érzés

Nem vagyok elég jó. Vagy tudják is már, vagy észre fogják venni… Ha lelepleződöm, valaki mással helyettesítenek, aki többet ér nálam. Nem fogok kelleni.  Ilyen és ehhez hasonló gondolatok indítják el a lavinát. És érzelmeid időgépe máris visszarepít odáig, amikor olyan kicsi voltál, hogy még nem fogalmazódtak meg ilyen gondolatok a fejedben. Ha akkoriban nem kaptál elég pozitív visszajelzést - milyen nagyszerű vagy, mennyire szerethető és milyen fontos személy vagy -, akkor a gondoskodást valószínűleg csak bizonyos területeken élhetted meg: például az étel formájában, amit eléd tettek. Így lett számodra az evés a „fontos vagyok” szinonimája.

Ellenségek

Ha úgy érzed, megtámadtak vagy bármelyik pillanatban megtámadhatnak, elkezded „biztosítani” a terepet. Vagyis védőbástyákat építesz, többek között hájból. Igyekszel minél nagyobb teret biztosítani magadnak, minél több helyet elfoglalni. Lényed legbelső, sérülékeny részét, minél vastagabb rétegekkel óvni.

Elhízás

Az elhízástól való félelem nem csak túlzott soványsághoz vezethet. Tested alkalmazkodik a fejedben élő énképhez: ha a félelmeid eredményeképpen lelki szemeiddel látod milyen lennél súlyfelesleggel, már el is kezdted a negatív programozást. Minél erősebben tiltakozol a lehetőség ellen, annál gyorsabb lesz a folyamat. Ha például arra koncentrálsz: a csípőm a gyenge pontom, nagyon kell vigyáznom, mert minden plusz deka oda rakódik le, szervezeted még az a szívességet is megteszi, hogy fokozottabban koncentrál a kritikus terület „töltésére”. Ha pedig hízni kezdesz, beigazolódnak félelmeid, és kimondod: kövér vagyok. Ezzel újabb, még erősebb programot ültetsz el a tudatalattidban.



Persze bárhogy nevezzük is a félelmet, a lényeg ugyanaz: a gyökere egy megoldatlan múltbeli esemény. Aki fél, nehezen fogadja el a szeretet és maga is nehezen ad belőle másoknak. Márpedig a szeretethiánytól, ahogy a cikk elején is olvastad, evésbe menekülünk. Ám minden félelem csak addig irányít, míg szembe nem nézel vele. Akkor átveheted végre az irányítást az életed és az étkezési szokásaid felett. Persze ettől még kénytelen leszel odafigyelni az étkezésedre, és az sem árt, ha hetente kétszer-háromszor sportolsz, ha fogyni akarsz. De a tudatalatti blokkok többé nem jelentenek majd akadályt.