Kásás Tamás mindent bevall

- Hosszú ideje élsz Olaszországban. Mivel telnek a hétköznapjaid?

- Munkával, nagyon sok edzéssel. Egy profi klubban játszom, a Recco csapatában, ahol rengeteget dolgozunk. Hétfőtől péntekig napi két edzésünk van, szombaton meccs. Az edzések közti szabadidőmet pár csapattársammal töltöm, általában együtt ebédelünk, hétvégeken pedig belenézünk picit az éjszakába.

- Könnyen beilleszkedtél? Elfogadtak? Mit szoktál meg legnehezebben?

- Kilencedik idényemet töltöttem el Olaszországban, így beilleszkedésről talán fölösleges is beszélnünk. Amikor 1997 szeptemberében először költöztem ki Nápolyba, már beszéltem olaszul, és mint játékost is ismertek. Azóta mondhatom, hogy Olaszországban is otthon vagyok, megszerettem Itáliát. Bármelyik csapatba érkeztem, mindenhol megbecsültek, éreztem az emberek tiszteletét.

- Ki segít a mindennapi teendők elvégzésben?

- Nincsenek olyan teendőim, amelyeket ne tudnék egyedül is elintézni. Kint sokkal nyugodtabb az életem, mint Magyarországon, csak a vízilabdára kell koncentrálnom. Igaz, van egy takarítónőm, aki hetente kétszer rendbe hozza a lakásomat, és ha kell, vasal is. Nem tagadom, ez azért jól jön…

- Mennyi idő jut magadra, a kedvteléseidre?

- Egy jó könyv, és valami igazán szuper zene nekem elég. Ezzel aztán levonulok a partra, és nézem a tengert, számomra ez a legjobb kikapcsolódás. Azért néha az is kell, hogy a srácokkal kirúgjunk a hámból. Erre ott van Genova és ritkábban Milánó. Recco csendes hely, igazán csak nyáron él, hiszen egy kis tengerparti település. Persze nagyon sok helyre szeretnék még eljutni a világban, és remélem alkalmam is lesz rá.

- Meddig szeretnél még sportolni?

- A  pekingi olimpiáig szeretnék válogatott szinten pólózni. Utána pedig már csak valamelyik klubban. Négy-öt jó évem még mindenképp lehet, de azért ez sok mindentől függ. Fizikálisan bírnám, kérdés, meddig leszek még elég motivált ahhoz, hogy ezt a nem kevés munkát, amely az eredmények mögött van, nap mint nap végigcsináljam.

- Legutóbb arról kaptunk hírt, hogy megsérültél, és nem leszel kerettag.

- Nem komoly a baj, de a gerincemet tornáztatnom és pihentetnem kell. Jövőre az olimpián életem legjobb formájában szeretnék lenni, és ehhez most kicsit jobban oda kell figyelnem magamra és a gyógyulásra. Már a márciusi világbajnokságot és az olasz bajnokságot is ezekkel a sérülésekkel játszottam végig. Szeptembertől nagyon nehéz évad kezdődik, amelynek utolsó és legfontosabb állomása a pekingi olimpia. Ott már száz százalékos leszek, és a fiúkkal együtt megkíséreljük kiharcolni harmadik olimpiai bajnoki címünket.