Szüzesség és Gucci - Ciki és menő tinik az éjszakában

Asztalunkat hárman üljük körbe, három korcsoportból, mi, az „öregek”. Tetten akarjuk érni magunkban anyáink hangját, amin annak idején azon sápítoztak, hogy miket csinálunk, kikkel és miért olyan későn. Meg akarjuk magyarázni magunknak, hogy vének vagyunk és irigyek, és mi is csak a szokásos szólamot fújjuk, a „bezzeg a mi időnkben” kezdetűt. Bizonyítanánk, hogy mi is eljártunk, mi is kipróbáltuk, mi is elvesztettük. És hogy a korai érés üres agyszülemény. De vajon valóban? Végigvesszük a nagy elsőket.

Zita (34):
"Általánosban az egész iskolában volt két-három lány, aki nem volt szűz. A középiskola második osztályára az osztályban volt ugyanennyi. Mire vége lett a gimnáziumnak, még mindig csak fele-fele körül volt az arány. Én 19 voltam, az átlagnál egy-két évvel idősebb, de még sokáig nem tudtam igazán megélni, átélni a szexet. Gyerek voltam még, nem nő."

Eszter (26)
"Tizenhat voltam, amikor a negyedikesek bulit szerveztek. Nyolckor hazatelefonáltam, hadd maradjak még tízig. Nem engedték. A szemem a tablófotózáson festettem ki először, a körmömet hetedikben vagy nyolcadikban - átlátszó körömlakkal. Színessel csak harmadikban, de matekóra előtt azt is le kellett mosni."

Zsanett (21)
"Én iskolában soha nem sminkeltem magam. Talán harmadik-negyedikben, csak szempillaspirállal. Tizenöt évesen mehettem el először este, de csak a barátnőm nővérével úgy, hogy az anyukájuk értünk jött, és a szüleink beszéltek egymással. Tizenhét évesen vesztettem el a szüzességem, nálunk már az számított átlagosnak. Az öcsém viszont már rég nem szűz. Tizennégy évesen volt először lánnyal, és az osztálytársai többsége is túl van rajta."

A korosztály gyerekei, amelyről Zsanett beszél, ott vannak körülöttünk. Húszas, harmincas évszámainkkal kicsit kilógunk a sorból, itt a legidősebbek épphogy leérettségiztek. Nagyon coolok, máris leforgathatnánk velük egy komplett videoklipet. Jól néznek ki: laza pólók, minőségi farmerek, nagy csatos övek, szexi felsők, ékszerek. A fiúk nem hajat hordanak, hanem frizurát, vágottat, vagányat, homlokba esőst. A lányok babaarcúak, szépek, szemük cicásra, füstösre sminkelt, vagy épp természetesre kitalált. Minden jól áll nekik. Elvegyülünk.

– De most kinek hiszel?! – csattan fel egy szőkeség. – De nem érted? Lesmárolta! – méltatlankodik a barátnőjének. – Tizennégy éves kislány, aki azt hiszi, attól nagy, hogy más pasiját lenyúlja – magyarázza felénk fordulva –, idősebbekre bukik, de úgy, hogy fizetnek neki. Csomóan vannak ilyenek itt.

Nathalie és Nóra feltűnőek együtt. Két magas, szőke lány dögös cuccokban.

– Jól néztek ki!
– Ezt a külsőt azért ki kell találni. Én mondjuk nem szeretek miniszoknyában járni, sokan kiraknak mindent, hogy felszedjenek több pasit. Az én édesanyám még nem engedett el 13-14 évesen bulizni, és később is haza kellett mennünk 11-kor. Meglepődöm, hogy így el vannak eresztve.
– És most? Akkor jártok haza, amikor akartok?
– 18 óta már nem szabnak határt.
– És az öltözékben? Nem mondják, hogy túl kihívó?
– Hát, ilyenkor kell kiosonni a házból, vagy cipőt cserélni a pláza közepén.
– Ebbe azért befektetni is kell… ez igazi? – mutatok a hanyagul ledobott Louis Vuittonra.
– Igen, neki is van egy szép kis Gucci – húzza elő barátnője táskáját Nathalie.
– Mennyit ér?
– Száz körül.
– Ehhez kell a szülői segítség, ugye?
– Persze. A szüleink mindenben mellettünk állnak, ameddig jól tanulunk.
– És jól tanultok?
– Igen, én egyetemre megyek – mondja Anna - eddig Angliában tanultam, utána megyek majd Svájcba.
– Tudatosan építed a karriered?
– A szüleim tanácsai szerint.
– És hallgatsz rájuk? Természetesen. Anyukám csinált egy nagyon jó karriert, apukám a szállodaiparban van, én is erre készülök.
– Én az orvosira szeretnék mint apukám, talán fogorvosira. Kiskoromtól tudom. – mondja Nathalie.
Megakad a szemem a mobiltelefonon. Armani. Aztán az órán. Nathalie elkapja a tekintetemet:
– Dolce.
– Szép... akkor most van rajtad vagy negyedmillió forint…
– Én mindent apukámtól kapok, ő veszi nekem.
– És fontos neked, hogy márka legyen?
– Valamilyen szinten fontos, attól függ, hogy hova megyünk. Mert ha például elegáns estélyre, akkor fontosabb.
– Jársz estélyre?
– Igen, meg voltam már bálban is.
– Kicsit felnőtt világ…
– Igen, igen, nagyon. De jó azért.
– Te inkább felnőttnek érzed magad, vagy inkább gyereknek.
– Mind a kettő szerintem. Kicsit mind a kettő. Megvan a saját magánéletem, a céljaim is, de szeretek otthon lakni, hogy főznek, mosnak rám, még maradnék is tovább, de Angliában szeretnék tanulni, most fogom megpályázni.
– Visszafogott a sminked.
– Most csak a szemem van kifestve, meg púder, az mindig van, télen-nyáron. szeretem, mert megnyugtat, hogy minden rendben van.
– Fontos a külső?
– Szerintem nagyon fontos. Hogy valaki meg legyen magával elégedve, és tudja, hogy igen, jól néz ki.

– Anna, a pénz mennyire fontos szerinted?
– Szerintem fontos, hogy sok mindent elérj. Pénz nélkül lehetsz boldog, de nem tudsz jó dolgokat megkapni, teljes életet élni. És a gyerekeket fel kell nevelni. Az én szüleim sokat dolgoznak, nagyon sikeresek, ezzel tudnak minket támogatni. És magadnak is így tudod megadni, amit szeretsz. Én például szeretek nagyon utazni, egész életemben utaztam, ez nekem nagyon fontos. Külföldre menni, tengerpartra… és jól élni. Igen.

Tomi, Tamara, Petra, Zsófi, Peti és Sanyi egy baráti társaság, idén töltik a tizennyolcat. És most, hogy hirtelen felnőttek, kicsit más szemmel látják már a következő generációt.

– Ez nem korai érés, inkább éretlenségből csinálják. 13-14 évesen nem is törődnek a tanulással, inkább egész nap a vécében sminkelik magukat.

– Én például nem szeretem, ha egy lány sminkeli magát, nem a sminknek akarok puszit adni, hanem neki. Sok lány teszi-veszi magát, és lehet, hogy első látásra még vonzó is, de ha beszélgetni kezdtek, kiderül, mennyire éretlen.

– Mi már más dolgokkal foglalkozunk. Nyelvvizsga, jogsi, továbbtanulás, nekünk a tanulás az első, nekik meg a bulizás. Mi már nem járunk táncos helyekre, legfeljebb beülünk valahová.

– Azért mindenki megkeresi a határait, és a 90 százaléknak kell valami ahhoz, hogy ellazuljon. Pia nélkül nem megy csak úgy oda bárkihez, vagy nem kezd el táncolni…

– Minket még sokkal szigorúbban fogtak a szüleink. Én például 18 éves vagyok, két éve van barátom, és még soha nem aludtam náluk. De megértem, hogy aggódnak értem, amilyen dolgok vannak. Sokan egyszerűen nem tudnak gyereket nevelni, az egésznek a bizalomra kéne alapulnia, és akkor fel se merülne a gyerekben, hogy zülljön.

– Mi vigyázunk egymásra, például ha tudjuk, hogy valaki bulizni akar, mert mondjuk összejött a nyelvvizsgája vagy leérettségizett.

– Stresszesek vagyunk, nagyon sokat kell izgulnunk. Már tizenévesen kezdődik ez, már a gimnáziumi felvételi miatt. Úgyhogy ha végre sikerül valami, mindig elmegyünk bulizni. Mert a buli az kell!