Adjunk még egy esélyt?

Melegítve csak a töltött káposzta jó: ki ne ismerné a mondást? A valóságban azonban, népi bölcsesség ide vagy oda, sok az újrakezdő, sőt az újra-újrakezdő is. Mindannyiunk környezetében vannak se veled, se nélküled kapcsolatok, és talán olyan férfit és nőt is ismerünk, akik nem először házasodnak össze.

Azok a párok, akik a szerelmen kívül hosszú közös múlton, családon, anyagi javakon, összefonódott baráti körön osztoznak, általában fogékonyak (hangozzék bármily kiábrándítón: már csak az egyszerűség kedvéért is) a békülés gondolatára. A gyerekek különösen sok házasságot tartanak életben a válságos időkben. Ha pedig olyanok szakítanak, akiknek közösek az utódaik, a környezet leginkább a folytatásért drukkol – akkor is, ha például az egyik fél már boldog valaki más, egy harmadik személy oldalán.

Kutya-macska

Vannak persze olyan párok is, akiknek mindenki szurkol, de nem azért, hogy béküljenek, hanem azért, hogy végre szakítsanak.
Ilyen pár Róza és Bence. Hét éve vannak együtt, hét éve teszik pokollá egymás életét és fosztják meg nyugalmától a baráti kört – ha együtt jelennek meg. Nincs olyan piti dolog, amin ne kapnának össze fél perc alatt.

Hiszti, sírás, kiabálás, szitkozódás: pillanatok alatt elszabadul a pokol. Szinte nincs olyan társas összejövetel, ahol ne törne ki a gyalázat, egyre ritkábban is hívják őket vendégségbe. Szép lassan egyedül maradnak a problámáikkal.

Amikor tavaly nyáron bejelentették, különköltöztek, mindenki gratulált, mintha csak az egybekelésükről számoltak volna be. Arra azonban senki sem számított, hogy az ősz újra együtt találja őket: nem bírták tovább egymás nélkül. Úgy tűnik, a szakítás előnyükre vált. Alapvetően nem változtak meg, de érezhetően ritkultak a drámai szituációk.

A kérdés csak az, hosszú távon akarnak-e, képesek-e uralkodni a rossz beidegződéseken, türelmesebbek lesznek-e egymással, és ami a legfontosabb: megtanulnak-e egészségesebben kommunikálni. Mert ha nem, akkor tiszavirág-életű lesz a boldogság.

Birkózás helyett bocsánat

Gergelyné dr. Busa Ildikó, pszichológus szakértőnk szerint sikeres lehet az újrakezdés, ha a felek önmagukkal szemben is kritikusak, nem pedig csak azt nézik, miben kellene változni a másiknak. Fontos szempont az, hogy felül tudnak-e emelkedni a sérelmeken, tudnak-e tiszta lappal indulni, vagy az első vitánál a másik fejére olvassák a régi bűnöket.

Anikó nevű ismerősöm azt meséli, nem tudták volna újrakezdeni a kapcsolatukat Márkkal, ha nem bocsátja meg a férfi félrelépését. Persze időre volt szüksége, hogy csillapodjon a düh és a fájdalom, és józanul végig tudja gondolni, mit jelent neki a férfi, a szerelmük és a közös évek, és el tudjon töprengeni azon, mi vezetett a hűtlenséghez, milyen hibákat követett el ő mint feleség.

Mert végül arra jutott, hogy ő is felelős a történtekért, nem figyelt eléggé a férjére, nem adott neki érdemei és igénye szerinti szeretetet, törődést és gyengédséget. Megbocsátott. Márknak is, magának is. És nem bánta meg.