Divat, botrányok, érzéki fehérneműk

Már nem kelt sem feltűnést, sem megbotránkozást, ha egy nő különleges fehérneműt visel. Sőt, egy magára valamit adó nőtől a férfi-társadalom szinte elvárja, hogy ízléses alsóneműt viseljen. Ezt látjuk a tévében, a moziban, és a magazinok címlapjain tündöklő topmodellek is többnyire sejtelmes csipkecsodákban mosolyognak ránk hosszú szempilláik mögül. Azt mondják, a szexi alsónemű öltöztet. Egy jó szabású, a ruhával harmonizáló, finom anyagú fehérneműben másképp indul az ember napja - csak győzzük pénztárcával. Napjainkra azonban a fehérneműpiac palettája terjedelmessé vált: a kínai piactól a legegyszerűbb butikokon át a méregdrága márkás szalonokig rengeteg helyen válogathatunk. A szempont azonban mindig ugyanaz legyen: olyan darabokat válasszunk, amelyek anyagukban, minőségükben, méretükben, színükben és formájukban is az egyéniségünket tükrözik!

1830-as évek

A nőideál ebben az időben teltkarcsú, fehérbőrű, angyali megjelenésű. A kor divatjának megfelelően a nők halcsontos vászonfűzőkkel (mieder) karcsúsították derekukat, mellüket és csípőjüket pedig az alsóruhájukba épített tömésekkel hangsúlyozták. Alsóruhájuk többrétegű, fehér hímzéssel díszített len vagy pamutanyagokból készült: hosszú ingből és egy térd alatt összefogott, elöl-hátul nyitott, buggyos nadrágból állt. Ezekre került a fűző, az alsószoknya, a megkötős pamutharisnya, és végül a ruha.

1900-as évek

Az új művészeti stílus, a szecesszió a nőideált is átalakította: a divatos nő tartása S-vonalúvá vált, mellét és hátsófelét igyekezett minél jobban kihangsúlyozni. Az alsószoknyát már kevésbé ráncolták, a csípőtől egyenletesen, harang alakban bővült. A töméseket elhagyták, így a ruha vonala természetesebbé vált. Nemcsak vászonból, hanem színes selyemből is készültek alsószoknyák. A testtartást továbbra is a fűző hangsúlyozta, ám fazonja változott: hosszabb lett, a derekat és a csípőt erőteljesen elszorította és a melleket szabadon hagyta. Megjelent a melltartó, amely a fűző és a fűzővédő kombinációjából állt. Eleinte csupán elfedte a melleket, később már formált és alátámasztott.

1910-es évek

Az orvosok, művészek és a feministák hosszú harca nyomán divatba jött a fűző nélküli, természetes vonalú, nyúlánk, női testet követő öltözködés, csakhogy az ilyen holmikat a kissé molett nők nemigen tudták magukra húzni. (A fűzőket ekkor már kevesebb merevítővel, illetve merevítő nélkül készítették.) A kezdődő táncőrület és a hölgyek körében is népszerűbbé váló sportolás (kerékpározás, teniszezés, korcsolyázás) hatása leginkább a fűzőgyártásban érvényesült, hiszen meg kellett könnyíteni a mozgást. Az alul nyitott alsónadrágot összevarrták, illetve hátul gombolhatóra tervezték. Egyre népszerűbbé vált az alsóingből és alsónadrágból összenőtt ingnadrág – a kombidressz elődje.

1920-as évek

A hölgyek rövidre vágatták hajukat, s fülig érő bubifrizurát hordtak. Az egyenes vonalú vagy alig karcsúsított ruha alá vékony pántos alsóing és alul gombolt ingnadrág került. Létezett már bebújós, combközépig érő alsónadrág is, amelyet deréknál gumi fogott össze. Az apró mintákkal hímzett, pasztellszínű fehérnemű vékony batisztból vagy selyemből készült. A harisnya alapanyaga ekkor már finom selyem vagy műselyem volt. A nők tornázni és koplalni kezdtek, divat lett a kislányos, ártatlan megjelenés. Ez új típusú fűzőt és melltartót hozott divatba, amely a nemkívánatos domborulatokat (melleket, kerekebb csípőket) eltüntette, leszorította.

1930-as évek

A vékony alkatú nők egy csapásra leszorultak a divat színpadáról és ismét a nőies formák hódítottak a férfiak körében. A pántszerű melltartót felváltotta a két különálló kosárból szabott szexi modell. 1935-től négyféle kosarú (A,B,C,D) melltartó létezik a fehérneműboltok termékpalettáján. Az alsószoknyából és az alsóingből létrejött az ingszoknya, illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fűzőkészítőknél megjelentek a minden irányban nyúló anyagok. Újdonság számba ment a teljesen gumírozott, „roll-on” csípőszorító. A vászon helyét – a pasztellszínű selyem mellett – a hímzett műselyem foglalta el. Hazánkban az alsóneműkön is elterjedt a magyaros hímzésminta. Megjelent a habselyem.