Karintia aranya - képekkel
2009. szeptember 11.
Ausztria legdélebbi tartományában ősszel is ragyogóan süt a nap. A hegyek közt megbúvó, kristálytiszta tavakban akár még fürödhetünk is.
Ezerkétszáz tó, hatvan gyógyforrás és ezer patak: a víz Karintia lelke.
Ezerkétszáz tó, hatvan gyógyforrás és ezer patak: a víz Karintia lelke.
Közelsége, a különleges mikroklíma testre-lélekre egyaránt gyógyító hatású. A legismertebbek, a Wörthi-, a Millstatti, az Ossiachi-tó mellett érdemes kipróbálni a kisebbeket is. A legmelegebb, a Klopeini-tó 28 Celsius-fokra is fölmelegszik nyaranta, szeptemberben még bátran megmártózhatunk benne.
Nem tudom megszokni: minden alkalommal ámulatba ejtenek Ausztria fenséges hegyei, hihetetlenül zöld legelői és az alpesi házak erkélyeiről lezúduló virágtenger. Ez a virágpompa ősszel a legkáprázatosabb, ilyenkor „mindent beleadnak” a muskátlik és petúniák. A hozzám hasonló természetbolondoknak kínál különleges élményt a Dráva völgyében, 800 méter magasan, egy fennsíkon fekvő kis hegyi falu, Irschen. Az európai környezetvédelmi díjjal elismert „gyógynövényfaluban” vezetett séták során alpesi vadvirágokkal és gyógynövényekkel ismerkedhetünk meg. A népi gyógyászatot itt nagyszerűen ötvözik a modern wellness-tudománnyal: lehet szénafürdőben izzadni, friss hegyi patakban Kneipp-kúrát venni, Schroth-mószerrel böjtölni.
A hegyek közt az ég is egy kicsit közelebb van: talán ezért van, hogy már néhány napos pihenés is mozgósítja a szervezet tartalékait. Ráadásul 1000 méter fölött a levegőben gyakorlatilag nincsenek allergének, ezért mindenki bátran teleszívhatja a tüdejét a tiszta hegyi levegővel.
Mostanában nagyon népszerűek az „alpesi legelő” wellness-szállodák (Almwellnesshotel), amelyekben a vendégek házi ásványvízben fürödhetnek, szénafürdőt vehetnek, házikenyeret süthetnek, gyógynövénykereső sétákon vehetnek részt. De Karintiában a klasszikus fürdőzést is élvezhetjük, Ausztria első minősített wellness-településén, Bad Kleinkirchenben például.
A természet szerelmesei nem hagyhatják ki valamelyik magashegyi alpesi utat sem. A legismertebb, a Grossglockner Hochalpenstrasse a Hohe Tauern nemzeti park szívében kanyarog, immár 1935 óta. A szerpentin 2500 méter magasra visz föl, az ember úgy érzi, ha kinyújtja a kezét, megfoghatja a Grossglockner havas csúcsát. Ami azért még úgy 1000 méterrel feljebb, 3798 méteren magasodik. Amikor ezt az utat megnyitották, a Pasterze, a Keleti-Alpok legnagyobb gleccsere néhány lépésnyire volt az út végétől. Azóta sajnos olyan sokat olvadt, hogy már csak hosszabb túrával érhető el. A Grossglockner lábánál fekvő festői faluban, Heiligeblutban még aranyat is moshat, aki kincsre éhes. (Nekünk sikerült: egy aranyszemcse boldog tulajdonosai lettünk!)
Más jellegű, nekem talán még nagyobb élményt jelentett a Nockalmi út szelídebb hegyeivel – a neve is innen ered: galuskahegyek –, végtelen havasi legelőivel, tengerszemeivel és forrásaival. Nordic walkingra tökéletes terep.
A tavak körül több száz kilométer, különböző nehézségű kerékpárút kanyarog – a teljesen vízszintes, aszfaltozott úttól a gyökerekkel, kövekkel, emelkedőkkel és mélyedésekkel tarkított hegyi szakaszokig. Aki ennél több kalandra vágyik, vadvizeken evezhet, lovagolhat, bungee jumpingolhat, fölmászhat a Grossglockner tetejére és levetheti magát a Gerlitzen 1800 méter magas csúcsáról. Közel ilyen élményt élhet át az is, aki félénkebb: a gerlitzeni függővasút néhány perc alatt röpít a csúcsra. A sétányok mellett áfonyát szedhetünk, a nyugalmat legfeljebb néhány szelíd mormota zavarhatja meg.
De Karintia ennél is többet ad: a várak és kastélyok mellett számtalan templom található a zarándokútvonalak mentén és a történelmi városokban. Az ősi kolostorok bensőséges hangulattal várják a megfáradt kirándulókat. Az önmagukhoz vezető utat sokan a karintiai zarándokútvonalak egyikén, a Hemma vagy a Jákob úton találják meg.
Az osztrákok híresek barátságos természetükről. Mindenképpen érdemes betérni egy „hüttébe”. A magashegyi menedékházak teraszáról lélegzetelállító kilátás nyílik, legalább egy pohár frissen fejt tejet, almuskát, esetleg egy sört meg kell itt inni. Érdemes megkóstolni a ház specialitásait, mondjuk egy házisonkával készült nokedlit, jóféle hegyi sajtot vagy császármorzsát. Ez utóbbit errefelé kicsit másképpen készítik: öntöttvas serpenyőbe öntik a palacsintatészta jellegű masszát, addig kavargatják, amíg megszilárdul és kissé odakap. A Millstatti-tó fölötti Lammersdorferhüttében a gazdasszony áfonyalekvárral kínálta. Nem lehetett ellenállni. Persze, eszemben sem volt...
Hirdetés
Ősi szokások újra hangszerelve
Nem tudom megszokni: minden alkalommal ámulatba ejtenek Ausztria fenséges hegyei, hihetetlenül zöld legelői és az alpesi házak erkélyeiről lezúduló virágtenger. Ez a virágpompa ősszel a legkáprázatosabb, ilyenkor „mindent beleadnak” a muskátlik és petúniák. A hozzám hasonló természetbolondoknak kínál különleges élményt a Dráva völgyében, 800 méter magasan, egy fennsíkon fekvő kis hegyi falu, Irschen. Az európai környezetvédelmi díjjal elismert „gyógynövényfaluban” vezetett séták során alpesi vadvirágokkal és gyógynövényekkel ismerkedhetünk meg. A népi gyógyászatot itt nagyszerűen ötvözik a modern wellness-tudománnyal: lehet szénafürdőben izzadni, friss hegyi patakban Kneipp-kúrát venni, Schroth-mószerrel böjtölni.
Alpesi wellness
A hegyek közt az ég is egy kicsit közelebb van: talán ezért van, hogy már néhány napos pihenés is mozgósítja a szervezet tartalékait. Ráadásul 1000 méter fölött a levegőben gyakorlatilag nincsenek allergének, ezért mindenki bátran teleszívhatja a tüdejét a tiszta hegyi levegővel.
Mostanában nagyon népszerűek az „alpesi legelő” wellness-szállodák (Almwellnesshotel), amelyekben a vendégek házi ásványvízben fürödhetnek, szénafürdőt vehetnek, házikenyeret süthetnek, gyógynövénykereső sétákon vehetnek részt. De Karintiában a klasszikus fürdőzést is élvezhetjük, Ausztria első minősített wellness-településén, Bad Kleinkirchenben például.
Kéznyújtásra a csúcsoktól
A természet szerelmesei nem hagyhatják ki valamelyik magashegyi alpesi utat sem. A legismertebb, a Grossglockner Hochalpenstrasse a Hohe Tauern nemzeti park szívében kanyarog, immár 1935 óta. A szerpentin 2500 méter magasra visz föl, az ember úgy érzi, ha kinyújtja a kezét, megfoghatja a Grossglockner havas csúcsát. Ami azért még úgy 1000 méterrel feljebb, 3798 méteren magasodik. Amikor ezt az utat megnyitották, a Pasterze, a Keleti-Alpok legnagyobb gleccsere néhány lépésnyire volt az út végétől. Azóta sajnos olyan sokat olvadt, hogy már csak hosszabb túrával érhető el. A Grossglockner lábánál fekvő festői faluban, Heiligeblutban még aranyat is moshat, aki kincsre éhes. (Nekünk sikerült: egy aranyszemcse boldog tulajdonosai lettünk!)
Más jellegű, nekem talán még nagyobb élményt jelentett a Nockalmi út szelídebb hegyeivel – a neve is innen ered: galuskahegyek –, végtelen havasi legelőivel, tengerszemeivel és forrásaival. Nordic walkingra tökéletes terep.
Kalandtúra, zarándokút
A tavak körül több száz kilométer, különböző nehézségű kerékpárút kanyarog – a teljesen vízszintes, aszfaltozott úttól a gyökerekkel, kövekkel, emelkedőkkel és mélyedésekkel tarkított hegyi szakaszokig. Aki ennél több kalandra vágyik, vadvizeken evezhet, lovagolhat, bungee jumpingolhat, fölmászhat a Grossglockner tetejére és levetheti magát a Gerlitzen 1800 méter magas csúcsáról. Közel ilyen élményt élhet át az is, aki félénkebb: a gerlitzeni függővasút néhány perc alatt röpít a csúcsra. A sétányok mellett áfonyát szedhetünk, a nyugalmat legfeljebb néhány szelíd mormota zavarhatja meg.
De Karintia ennél is többet ad: a várak és kastélyok mellett számtalan templom található a zarándokútvonalak mentén és a történelmi városokban. Az ősi kolostorok bensőséges hangulattal várják a megfáradt kirándulókat. Az önmagukhoz vezető utat sokan a karintiai zarándokútvonalak egyikén, a Hemma vagy a Jákob úton találják meg.
Az osztrákok híresek barátságos természetükről. Mindenképpen érdemes betérni egy „hüttébe”. A magashegyi menedékházak teraszáról lélegzetelállító kilátás nyílik, legalább egy pohár frissen fejt tejet, almuskát, esetleg egy sört meg kell itt inni. Érdemes megkóstolni a ház specialitásait, mondjuk egy házisonkával készült nokedlit, jóféle hegyi sajtot vagy császármorzsát. Ez utóbbit errefelé kicsit másképpen készítik: öntöttvas serpenyőbe öntik a palacsintatészta jellegű masszát, addig kavargatják, amíg megszilárdul és kissé odakap. A Millstatti-tó fölötti Lammersdorferhüttében a gazdasszony áfonyalekvárral kínálta. Nem lehetett ellenállni. Persze, eszemben sem volt...
Kapcsolódó anyagok
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 1 darab hozzászólás érkezett!
A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!
Eddig 1 darab hozzászólás érkezett!
Szolgáltatások
Rovatok














karintia egész évben gyönyörü, de ah ősz az igazi!