A szeretetünnep szigetén

Hajdan Karácsony-szigetnek nevezte el Cook kapitány azt a helyet, ahol 1777. december 25-én hajója kikötött a Csendes-óceánon. Nem vártak fűszoknyás szépségek a legénységre, ezért nem is maradtak itt sokáig.

Ma is csupán ötezer fő a sziget teljes lakossága, tehát London igazi metropolisnak számít, amelynél csak Tabwakea nagyobb, Banana és Poland sokkal kisebb, Paris pedig már évek óta lakatlan. Lisát mindig nagyon érdekelte a földrajz és jó a nyelvérzéke is. Ő volt az első az osztályában, aki megfejtette, hogy szigetének neve az angol Christmas, azaz karácsony elnevezés bennszülött változata, amit Kirimasnak ejtenek.

Hivatalosan a Kiribati Köztársasághoz tartoznak; ennyit még a legbutább osztálytársa is megtanult. Viszont a hatalmas óceánban elterülő, és az országhoz tartozó rengeteg sziget adatait csak Lisa sorolja fel hibátlanul. Ezért is kapta meg mostani állását a repülőtéren, ami nem megterhelő munka, hiszen hetente csupán egyszer-kétszer érkezik ide turistajárat.

Ilyenkor izgatott emberek hada száll ki a gépből. Főleg férfiak, akik búvárkodni, horgászni vagy madármegfigyelésre érkeznek, hatalmas távcsővel és horgászbotokkal a csomagjukban. Többnyire nincs náluk, ami kellene, viszont rengeteg felesleges, sőt tiltott dolgot hoznak. Lisa kolléganője kötelességszerűen rámutat a bejárati falon elhelyezett táblára, amely szerint semmilyen élelmiszert és növényt nem szabad bevinni a szigetre. Így a repülőn becsomagolt szendvicseket mindenkinek meg kell ennie, ott helyben. Nem baj, hiszen a búvár- meg a horgászengedélyek kitöltése jóideig eltart.



Bár a szállodában minden nagyon kényelmes, mégis gyakran keresnek esti szórakozást a vendégek, mert állítólag találkozni szeretnének a sziget lakóival. Ilyenkor a helyi kísérők – köztük Nathan, Lisa bátyja – elviszi őket a templom mellé épített „Maneaba” alá, ami egy oszlopos, náddal fedett udvar, díszes kőkerítéssel. Ez a fiatalok találkozóhelye. Lisa meg a barátnői nagyokat nevetnek az idegen arcok láttán.

Televízióadás ugyan nincs a szigeten, viszont videót már a legtöbb család vett magának. Lisa nemrég kölcsönkapott egy olyan amerikai filmet, ami karácsonykor játszódik. Hát furcsa volt nézni azt a rengeteg hóban rohangáló embert, meg a csillogó tüskés fát! Nagymama szerint sokkal meghatóbb imádkozni a kókuszpálmák alatt meggyújtott ünnepi tűznél.

Madarat tolláról

Több tucat különleges madárfaj él a Karácsony-szigeten. Elhullajtott színes tollaikból díszeket és fülbevalót kötnek a helybeliek. Ez valóban ajándékba készül a turisták számára, mert az itteni protestáns asszonyok nem hordanak ékszert. A kókusz héjából faragott gombokat, edényeket és dísztárgyakat viszont szívesen viszik otthonaikba.