Egy jó kis veszekedés?

Nemrég ugyanis vitatkoztunk az én drága vőlegényemmel. Az alaphelyzet: én azt hittem, ő elfelejtett valamit. Ő nem tudta, mit nem kellett volna elfelejtenie. Hiszen épp ez volt a baj, hogy nem jutott az eszébe, ami nekem olyan fontosnak tűnt. Ami persze rosszul esett. A szemrehányástól viszont ő lett lehangolt... Mindenesetre röpke félóra alatt az összes vitatípust kipróbáltuk.

Az első pár perc: még amatőr a vita  

Minden egyes további mondatommal távolabb kerültem az eredeti témától. Viszont sikeresen lett egyre nagyobb a félreértések és félrehallások mennyisége. Akár még egyetlen mondaton belül is. És szerelmem még mindig nem értette, hogy mi a nézeteltérés tárgya. Pontosabban: mi is az a sok szóba került dolog közül, amit elfelejtett. Innen kezdve több lehetőség kínálkozott a vita folytatására.

Tovább a tudományos vita irányába

Hirtelen eszembe jutott, hogy tudományos alapon is folytathatnánk tovább a beszélgetést, és bevethetném az énközléseket. Vagyis minden további mondatot úgy fogok kezdeni, hogy "szerintem", "én azt hiszem" és "azt gondolom". Lassan és tagoltan átfogalmaztam tehát az összes témát, amiről csak szót ejtettünk, és vártam a hatást. A drágám most még jobban furcsállta a helyzetet, és tekintetéből világosan látszott: nem érti, miért ismételek meg mindent lassan és tagoltan. Mosolygott rám, amitől még paprikásabb lett a hangulatom.

A lezárás: az olaszos felcsattanás

Gondoltam, nincs más hátra, kénytelen leszek elveszíteni a fejemet. Ez az olasz módszer. Az olaszos vitamód elsajátításához elegendő alaposan megfigyelni Sophia Loren vagy Gina Lollobrigida filmjeit. Az efféle mediterrán vita lényege az, hogy valami meglepő dolgot kell tenni. Ez lehet akár egy nagy tál paradicsomos spagetti is, amit ráöntünk az áldozatra (egyetlenegyszer életemben már kipróbáltam, de soha többet), de leginkább az eltúlzott gesztusokon múlik a hatás.

Az olasz módszernek annyi előnye van, hogy a szembenálló felet szinte megbénítja harcmódunk, hisz normális lényből egy pillanat alatt átváltozunk egyszemélyes színházzá. Így is történt: szerelmem már az első furcsa mozdulataimnál a kanapéra rogyott. Ott volt, amikor halk, ámde drámai szavak kíséretében elhagytam a szobát, és ott is maradt, amíg vissza nem tértem.

A megoldás: a férfias módszer

Ült a kanapén és mosolygott. Aztán feltett két kérdést, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy mit felejtett el, mit akarok én, mit akar ő, mit fogunk csinálni, és mi a megoldás. Meg is lepődtem.

Néhány nap múlva arról kérdezgettem, ugye nem haragszik rám, amiért a vita hevében Sophia Loren fénykorabeli másolatává változtam. Bocsánatot kértem, mert volt bennem némi rossz érzés: valahogy nem éreztem jól magam a díva szerepében utólag sem. Nem értette a kérdést. Ugyanis már elfelejtette az esetet - csakúgy, mint azt, amiért akkor vitatkoztunk...

Naplóíró Nóra