Dévény Anna - a koraszülött babák jótündére

Tapasztalatai azt mutatják, minél fiatalabb egy csecsemő, annál biztosabban, gyorsabban érhető el jelentős fejlődés, gyógyulás. A korai diagnosztika ingoványos talaj, a problémák csak a növekedéssel válnak szembetűnővé. Véleménye szerint minden „rizikó-babának” meg kellene kapnia az egyedülálló kezelést, beindítva ezzel az öt hónapos korig meglévő agyi tartalékállományt. A kezeléssel ártani nem lehet, nincs mellékhatása, mint a gyógyszereknek.

Egy kicsit sír, de meggyógyul

Az előszobában babakocsik, mózeskosarak, a szülők totyogókkal és karon ülőkkel érkeznek a tornatermekbe. Anyukája hasán a kis Orsolya kenguruban alszik. Dévény Anna megsimogatja, és a mamához fordul: – Ügyes? Megfordul? – érdeklődik. Majd amikor a kisbaba kinyitja szemét, átveszi, és mosolyogva kérdezi: Hogy vagy, Orsókám? Felébredtél? Egyik baba édesebb, mint a másik – teszi hozzá.

– Orsi nyolc hónapos, de a terhesség kilenc hónapjából lecsalt két és felet – meséli Bükiné Vető Eszter, a kislány édesanyja. – A terhesség során elég sok problémám volt: lepény- és burokleválás, terhességi cukor. Más volt a várandósságom, mint a többieké. Ráadásul Orsi a negyedik gyermekem, a másik hármat is el kellett látnom. Születése után inkubátorba került. Amikor elhagyhattuk a kórházat, Orsinak már emelnie kellett volna a fejét, de az orra még mindig érte a lepedőt. A vállát sem tudta kiemelni, a jobb oldala nehezebben mosdatható, kötött volt, a karját az oldalához szorította. Elhoztuk Annához, aki rögtön elkezdte a kezelést. Azóta látványos fejlődésen ment át, magasra emeli a mellkasát, fejét, szemlélődik. A tenyerét is könnyebben ki tudom nyitni, és lassan már átfordul a hátáról a hasára.

A tornateremben szebbnél szebb, elevenebbnél elevenebb babákat masszíroznak. Közülük egy-egy kicsi sírva fakad, a szülők és a  kezelők nyugtatják őket.

– A csecsemő mindenért sír, ami nem tetszik neki. Azért is, ha feladjuk rá a sapkáját. Téveszme – mondja dühösen Anna –, amit a kevésbé eredményes módszereikhez görcsösen ragaszkodó szakmabeliek terjesztenek, hogy agyonkínozzuk a gyerekeket, a kezelés borzalmasan fáj nekik, lelki sérülést okoz.
– Ebből semmi sem igaz – veszi át a szót Izsák Katalin „dévényes” szakgyógytornász. – A sírás nem fokmérője a fájdalomnak, leginkább az idegen kéz, a szokatlan testhelyzetek és a közel egyórás macera váltja ki. Előfordulhat jelentéktelen fájdalom, érzékenység – hiszen minden hibát fájdalommal jelez a szervezet –, de játékkal el lehet terelni a kicsik figyelmét. Kezelés után pedig kifejezetten hálásak, odabújnak hozzánk. Élvezik, hogy testük kiszabadul az izmok letapadása miatti gúzsból.

Körbenézek a teremben, több, egészen kicsi pelenkás hang nélkül viseli a masszírozást. Közben zenélő labdával, kisautóval foglalják el magukat. – El kell döntenünk, hogy mi a jobb, az, hogy most sír egy kicsit, de egészséges lesz, vagy nem sír, de sérült marad. Egészen pici kortól kerülnek hozzánk gyerekek. Ha nem hozzák idejében, már csak javítani tudunk az állapotukon. Sebő kivételes eset – mosolyog a hétéves forma kisfiúra Katalin. – Neki merevek az izmai, míg testvérének, Kristófnak túl lazák. Volt olyan babánk, aki már kéthetes korában hozzánk került. A kórházban látták, hogy nagyon laza az izomzata, így enni sem tudott. A száját masszíroztuk, és nemsokára beindult a szopómozgás. A kezelést az önálló járás kialakulásáig – a teljes gyógyulásig – folytattuk. 

Először a motort kell megjavítani

Dévény Anna harminc éve kezdte kialakítani a DSGM (Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer) néven levédett komplex mozgásterápiás rendszerét. Ez idő alatt, mint minden újítónak, nehéz csatákat kellett vívnia a szakmával.