Tizenéves felnőttek

Manapság a tíz–tizennégy éves gyerekek többségének érdeklődése kizárólag az „elmegyünk bulizni” és az „együtt járunk” felé fordul. Dögös ruhákat vásárolnak, húszcentis sarkú cipőben tipegnek, vastag sminket kennek az arcukra, mobil lóg a nyakukban, próbálnak trendik lenni.

A szülő tudja, korai ez a felnőttes viselkedés. Az ő idejében a tízéves lányok még ugróiskoláztak, és nem azon sopánkodtak, hogy elkenődött a rúzs az ajkukon. Nem tudják mire vélni, nem értik gyermekük viselkedését. Megpróbálnak szigorúak lenni, lemosatják a festéket, nem engednek combközép fölötti szoknyát viselni, de lássuk be, a szigor csak ideig-óráig hatásos.

Az is előfordulhat azonban, hogy kislányunk, kisfiunk otthon egy gyermek életét éli, míg társaságban egészen máshogy, felnőttesen viselkedik, olyan szavakat használ, amelyeket szülei előtt soha.

 

Korán érnek a kicsik?

– Timi tizenhárom éves, még kislány. Egy ideje alapvetően megváltozott –meséli édesanyja, Szilasi Vali. – Képes másfél órát a tükör előtt ülni, hogy tökéletes sminket varázsoljon arcára, mielőtt iskolába megy. Hatalmas rózsaszínű karika fülbevalókat hord, hullámokat tesz a hajába, és karácsonyra tűsarkú csizmát kért. Próbáltam megértetni vele, nem jó az, ha ilyen fiatalon tönkreteszi a bőrét, hiszen festékek nélkül is makulátlan, de nem értem el a célom.

Biztos vagyok benne, hogy a barátnőit utánozza, Timi ugyanolyan cuccokat hord, mint ők, úgy érzem, nem akar lemaradni. Azt hiszi, ha egy szolid farmerben és pulóverben járna, kiközösítenék. Ha a barátnői nálunk vannak, velem sem úgy beszél, mint családi körben. Flegma, meg sem hallja, ha hozzá szólok, vagy úgy válaszol, mintha szégyellne, és csak azt várná, fogjam már be a számat.

Nem értem, én vagyok ennyire konzervatív, és másokat nem zavar, ha a gyermekük így viselkedik, vagy tényleg ennyire korán érnek a kicsik? Nekem még a gimnázium alatt is lemosatta édesapám a körmöm, ha kilakkoztam. Nem mertem ellenkezni, morogva bár, de megtettem.

Manapság  péntek-szombat esténként csapatokba verődve, sörrel, cigivel a kezükben járnak a kislányok szórakozni. Sikongatnak, beszólnak a járókelőknek, vagy éppen huszonéves fiúk nyakában csüngenek.

 

Helló papa, vágod?

– Ha összehasonlítom a kiskori önmagamat a gyerekeimmel
– pedig későn érő típusok –,
szembeötlő a különbség.
Ami engem illet, a gimnázium elején sem mentem sehová egyedül.
Én elengedem őket, ha őszinték hozzám, ha tudom, hogy kivel és hova menek.
Beleegyezem, próbálgassák csak, milyen az önállóság – mondja Tamásné Szabó Zsuzsa.

– Abban, hogy a gyerekek manapság ilyen felnőttesen viselkednek, jócskán benne van a szülők keze. A mi generációnk a Nyugatot majmolta, ennek az élménye ma is él, talán emiatt meggyőzhetőbbek a szülők, szeretnék, ha gyerekeiknek nem kellene ugyanazt a harcot megvívni, mint egykor nekik. A családunk nem engedheti meg magának, hogy a gyerekek a legutolsó divat szerint, butikokban vásároljanak.

Megtörtént, hogy a középső gyermekem, Marci azt mondta, neki a piacon ne vegyünk farmert, pólót, mert nem fogja hordani. Az osztálytársai hatnak így rá. A téli szünet után egymásra rálicitálva mesélik, ki, milyen értékben kapott ajándékot. Nem azt, hogy mit, hanem hogy mennyiért! Látom az iskolában, a kis fruskáknak kint van a hasuk, festik a hajukat, szemüket, körmüket, afrofonást készíttetnek.

Katónak, elsős gimnazista lányomnak, ötödiktől volt olyan osztálytársa, aki rendszeresen festett hajjal, műkörömmel járt iskolába, nyolcadikban pedig már több kislánynak alapfelszerelése lett a sminkecset. Márton idősödő osztályfőnöke helyteleníti a felsősök öltözködését, viselkedését, ezért hatodikban külön osztályfőnöki órát tartott a fiús és a lányos szülőknek.