Hogyan manipulál a gyerek?

Nincs is ezzel tulajdonképpen semmi baj. A gyerek feszegeti a határokat, hiszen így alakul ki öndeterminizmusa. A szülő pedig vagy kezeli a helyzetet, vagy belemegy a játszmába, és akkor indul a lavina.

Anyu, fáj!

A négy és fél éves Zsuzsi nap mint nap sírva megy haza az óvodából. Édesanyja megérti, édesapja azonban, aki erős, határozott személyiség, haragszik, amiért egyetlen gyermeke ilyen félénk anyámasszony katonája. Zsuzsi apukája fiút várt, s bár soha nem mondta ki, haragudott a sorsra és feleségére, aki csak egy magához hasonlóan nyámnyila kislányt tudott a világra hozni. Zsuzsinak tehát, ha már nem született fiúnak, legalább fiúsan kellene viselkednie.

Ezért apukája megtiltja, hogy a kislányt kivegyék az óvodából, vagy átírassák egy másikba. Zsuzsi tehát cselhez folyamodik. Fáj a hasa, ezért anyu megengedi, hogy ne menjen oviba. A következő hasfájásnál azonban apuka közbelép, így Zsuzsit orvoshoz viszik. Mivel a betegséget fenn kell tartani, a kislány egyre súlyosabb tüneteket produkál, aminek a vége mindig ez: "Ha el akarok érni valamit, nagyon betegnek kell lennem." Ez a séma felnőtt korban is megmarad, a beteges embernek általában volt, vagy van valaki a környezetében, akinek az elnyomása alól csak így tud szabadulni.

Az ilyen játszmát nem érdemes, és nem szabad fenntartani, ez egy vesztes-vesztes helyzet. Ha egyik szülő sem képes arra, hogy megemberelje magát, Zsuzsinak kell majd minél hamarabb önállóvá válnia, és menekülni a szülői hatás alól.

Nem én voltam...

Péter két és fél éves volt, amikor húga, Eszter megszületett. A hatéves kisfiú úgy gondolja, hogy már az is éppen elég nagy baj, hogy anyja szeretetén osztoznia kell, ráadásul egy nyafogós kislánnyal, akit még a papája is kis hercegnőmnek szólít. Péter tehát, ahol csak lehet, keresztbe tesz a kislánynak, aki persze nem hagyja magát.

Ennek következményeként Eszter is alattomos eszközökhöz folyamodik: addig csúfolja például a bátyját, amíg az nekiront és jól elagyabugyálja, majd sírva szalad a mamához. "Nem én kezdtem" - mondja Peti dacosan. A mama pedig ahelyett, hogy igazságot tenne, vagy rávenné a gyerekeket, hogy oldják meg egymás között a helyzetet, inkább a "Te vagy az idősebb, neked legyen több eszed" megoldáshoz folyamodik. Ezzel fenntartja a rossz játszmát a gyerekek között, ami csak egyre gorombább lesz, hiszen Péter a folytonos igazságtalanságra egyre komolyabb gonoszságokkal fog reagálni, míg végül elviselhetetlenné teszi majd az életüket.

Nem szabad feltételezni, hogy az eddig kedves, nekünk szót fogadó gyerek nem lehet időnként rosszindulatú a saját testvérével. Hallgasd meg, mi történt, és igyekezz rávenni a gyerekeket, hogy találjanak saját megoldásokat a szituációra. Ezzel fejleszted a felelősségérzetüket, és elejét veheted a gonoszkodás-lavinának is.