Papa a szülőszobában

Amióta elterjedt az apás szülés, és sok országban lehetővé tették az apák passzív, sőt bizonyos mértékig aktív részvételét – a férfiaknál kétféle magatartás figyelhető meg.

Az egyik tábort alaposan megrázza a látvány, és a szülőszobai „borzalmak” után nem is akar több gyermeket. Sok apa el is ájul a szülőszobában a vértől, asszonya fájdalmától, a szinte tapintható szenvedéstől.

Mert bizony a legtöbb férfi előtte nem volt tisztában azzal, mivel jár a szülés. Mások viszont akkora boldogságot éltek át, amikor a gyermekük világra jött, hogy ezt az érzést sosem feledik. Ez a tábor azóta igen nagyra értékeli a terhességet és a szülést mint „női teljesítményt”, s valóságos misztériumként éli meg az új élet felbukkanását.

Sok férfi persze éppen elégséges erőfeszítésnek véli, ha ott volt a szülésnél. Ezzel mintegy „teljesítette a kötelességét”, és később eszébe sem jut az ott látottakon töprengeni, az eseményt értékelni vagy egyáltalán bármit is tenni. Valahol a lelkük mélyén előzőleg is, utólag is pusztán „kellemetlen kötelességnek” veszik ezt is, mint általában a kórházi látogatást.

Angliában a múlt évben bizonyos klinikákon az apák csaknem kilencven százaléka jelen volt a szülésnél. Ez eddig sajátos rekord, de természetesen korántsem érvényes az egész népességre, az összes szigetországi szülésre. Tehát kialakulóban van az a társadalmi réteg, amely bizonyos szinten ezt szinte megköveteli, elvárja. Ebben a körben a jelek szerint divat lett az apás szülés. Már csak azért is, mert a fiatal férjek aztán fogadásokon, társaságban elmesélhetik, hogy együtt szültek a feleségükkel”…

Ám a szakorvosoknak nincs jó véleményük ezekről az urakról. Az esetek többségében folyton láb alatt vannak, mi több, ostoba „tanácsaikkal” csak megnehezítik a szülő nő dolgát. Már csak azért is bajt okoznak, mert bármilyen előképzésen vesznek is részt (ma már rendkívül elterjedt a leendő apáknak tartott szülési tanfolyam), nem értik teljesen a folyamat mechanizmusát. Folyton aggódnak, és ez az aggodalom előbb-utóbb átragad a legtöbbször szintén fiatal és még tapasztalatlan anyákra is.

Nyugaton az apás szülésnek komoly ellentábora alakult ki az orvosok között. E csoport élen a víz alatti szülés „feltalálója” és népszerűsítője, a híres dr. Michel Odent áll, aki még azt is kijelentette: az egyre szaporodó császármetszések oka is a szülésnél csetlő-botló apák jelenlétében keresendő. Szerinte mindenképpen káros az apák jelenléte, hiszen miattuk sokat aggodalmaskodnak a nők is. Több fájdalomcsillapítót kell nekik adni, többször kell bevetni segédeszközöket, mint régebben, amikor az apák a folyosón várták az eredményt.