Egyetlen megoldás a lombik

A kis Dominik édesapja ölében szappanbuborékot fúj, kacagja a színes gömböket. Közben anyukája, Ildikó elmeséli, hogy már 2000-ben tervezték a babát, de az akkori nőgyógyásza vizsgálatok nélkül annyit javasolt, egy-másfél évig csak próbálkozzanak, vagy lesz eredmény vagy nem. Az idő letelte után megkezdődött a terméketlenség okának felderítése.

- Az orvos befektetett a kórházba, olyan szobába, ahol a másik három ágyon egy-két napos újszülött babákkal kismamák feküdtek. A vizsgálat után bejött, és azt mondta: nagy a probléma, a petefészek és a méh egyik fele nem fejlődött ki, nem lehet gyereke. Ezzel elrobogott. Amíg a párom értem nem jött, meg sem tudtam szólalni, csak zokogtam. Közben a szomszéd ágyakon az anyukák szoptattak, pelenkáztak.

Újra felkerestem a nőgyógyászt, elmondta, hiányzik a méhem bal fele, laparoszkópiás beavatkozást javasol, ezzel teljesen fel tudja térképezni a szerveimet. A varratszedésen kijelentette, tegyünk le a gyerekről, ebbe a méhbe nem tapad meg embrió. Három kudarccal teli év után sikerült eljutnunk egy meddőségi központba. Kiderült, peteérésem sincs, és a bal vesém nem a helyén, hanem a méhem alatt helyezkedik el. Vizsont a párom egészséges, így egy időben mondogattam neki, ha úgy gondolja, váljon szét az utunk.

2003. márciusában volt egy beültetésem, emelkedett a terhességi-hormon szintem, majd abbamaradt. A következő beültetésre októberben került sor, három embriót helyeztek be, egynek sikerült megtapadnia. Biztosak vagyunk benne, hogy a legelevenebbnek, amelyik még a katéterre is visszatapadt.

Attól kezdve kéthetes periódusokban éltünk, két hét izgalom, hogy minden rendben legyen, egy nap csoda, amikor az ellenőrzésen nem találtak problémát. A 38. hét végén, tervezett császárral megszületett a kisember – mosolyog Dominikra édesanyja. Most, hogy Dodi lassan három éves, dolgozunk a kistesón. Beültették az embriókat, a vérvétel sikeresnek bizonyult, és nemsokára megnézzük ultrahangon, hányan is vagyunk.

A második is úton van

A tizenhárom hónapos Gábor székek között bujkál, közben huncutul mosolyog szüleire. Édesanyja, Mariann elmeséli, hogy amikor férjével találkozott, mindketten elmúltak harminc évesek. Nagyon hamar teherbe esett, de hamar el is vetélt. Előtte nem volt olyan kapcsolata, amelybe gyereket szülhetett volna.

- Egy jó nevű budapesti kórházba jártam, faggattam az orvost, mi lehet az oka, hogy elment a baba. Legyintett – nem vizsgálja, ezzel nem kell foglalkozni. Teltek a hónapok, de nem estem újra teherbe. Nyugtalan voltam, mert mi sem lettünk fiatalabbak. Nem akartunk ölbe tett kézzel tovább várni, így elmentünk a meddőségi szakrendelésre.

Az első vizsgálatok egyike a HSG nevezetű, melynek során kontraszt anyaggal megvizsgálják a petevezeték átjárhatóságát, és a méhet – ellenőrzik, nincs-e eltérés. Teljes nyugalomban mentem, hiszen az előző orvosom azt mondta, szép méhem van. Sorscsapásként ért, amikor kiderült, a szép méhem közepén egy csúnya sövény húzódik, amely akadályozza a terhességet, gyakran vetélést okoz, mert az embrió nem tud fejlődni.